Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - Katona Csaba: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére)
Műhely vendégfogadóban volt megszállva mint egy gavallér." Csűrös is megemlítette, hogy hallott Kováts Pozsonyban lábra kapott házasságszédelgő híréről. Goldburg István pesti lakos ugyancsak azt erősítette meg, hogy Proda- novits egy leszegényedett alkusz fia, Kovátsról pedig azt vallotta, hogy nemes Nagy Leó testvérét feleségül vévén, ingatlan jószágra is szert tett Pest megyében, de azt időközben eladta. Tanúsította továbbá, hogy sem Proda- novits, sem Kováts nem ügyvéd, de „azt sem tapasztaltam, hogy valami más tisztséget viselnének, hanem mind a kettő játékkal foglalatoskodik, azért közönségesen Wurm kávéházban szoktak lenni." O is megerősítette, hogy két éve a Wurmban egy bécsi férfitől sok pénzt nyertek: „Magam is a Wurm Kávéházban voltam, midőn a város kapitánya vizsgálódás végett odajött, de mivel akkor csak maguk között mégsem hamisított kártyával játsztak, nem jött ki a vizsgálódásból semmi. Prodanovitsról főképpen lehet mondani, hogy csak csalásból él." Hirsman János pesti kereskedő nem volt ennyire bőbeszédű, de azért elmondta, hogy Prodanovitsot neki jurátusként mutatták be, Kovátsról pedig az, hogy játékos, „csaknem mindenkinek tudva van". Mármost az eddigi tanúk jobbadán polgári elemeknek nevezhetőek. Akiket azonban alább idézünk, igencsak érdekes személyiségek. Aligha volt a korabeli Pestnek rosszabb hírű fogadója, mint a fent emlegetett Zrínyi, illetve a Két Pisztoly. Márpedig a következő — és nem is annyira meglepően szűkszavú, szinte semmiről sem tudó (ez szolgálati ártalom lehetett) — tanúkat áldásos ténykedésük utóbbihoz kötötte. Konkrétumok itt nem hangzanak el. Strausz József kocsmáros, egyébiránt a Két Pisztoly bérlője Pesten: „Pénzt láttam náluk gyakran és játszani is sokszor láttam." Litsauer Leopold, a Két Pisztoly főpincére: „Többnyire csak játszani láttam és hallottam. [...] „Mindenki, aki Wurm kávéházba jár, lehet tanú, hogy ott ülnek a játszóasztalnál." Pokuptsik Max (Miksa) magánzó: „Wurm kávéházban szolgálatban lévén, őket mint mindennapi vendégeket, játszani láttam." A vallomások azt látszanak bizonyítani, hogy Román nem járt rossz nyomon, mikor támadói múltja és jelene iránt érdeklődni kezdett. Más források — legalábbis részben — igazolták is az állítások valódiságát. így pl. Nagy Ignác, Pozsony vármegye főszolgabírája írásban igazolta, hogy Kovátsot valóban távozásra szólították fel egy pozsonyi kártyás társaság (ezek egyike volt későbbi sógora, Nagy Leó) tagjaként, mivel „ők mint hamis játékosok feladva volnának, s inkább előbb, hogy sem valamely kellemetlenségre kellessen fakadni, jó módjával távoznának el Pozsonyból. [...] A nevezett Nagy Acta Papensia VIII (2008) 1-2. 45
