Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)

2008 / 1-2. szám - Forrásközlés - Hudi József: Kacz Lajos pápai évei (1861–1867)

Forrásközlés lábú puhafa-asztalok, a végen szintén egy asztal keresztben. Ezen asztalok­hoz a konviktusba járó diákok négyesével voltak beosztva, a nagyobbak kosztján 35-40 asztalhoz voltak a kosztosok beosztva. A terítést és az ételfel­hordást a konyhából a kisebb koszton levő diákok végezték, minden asztal­nak külön volt egy ilyen diákja, kit diáknyelven dárdásnak neveztek. A konyhát egy főszakácsné a mellé adott segédszemélyzettel dirigálta.78 Mikor az étterem előtt levő csengettyű megszólalt, a diákok bevonultak az étterembe és leültek a senior beosztása szerint kijelölt helyükre. Ez a beosz­tás havonként változott. A változást sokan szükségesnek tartották, mert vol­tak a diákok közt virtuóz evők, akik társaik elől mindent elkanalaztak. Ilyen virtuóz evővel egy asztalhoz kerülni csapásnak is megjárta; mert az ilyen kétszer is merített a tálból, míg a másik egyszer. Mihelyt a gyerekek megterítettek, azonnal oda helyezték minden asztalra a 4 emberre való szép cipót - diákul szatyi[t]. Akik korábban jöttek, sas sze­meikkel mindjárt észrevették, ha valamelyik asztalon szebb szatyi volt, ha ennek gazdái még nem jelentek meg, a tetszetősebb kenyeret azonnal kicse­rélték. Az ebéd előtt tehát az első teendő a szatyiválogatás volt, a második pedig ennek 4 egyenlő részre való felszelése. A felosztás sorba ment, aki osztott a 4 darab közül, azé maradt a legkisebb, mert az előtte valók a nagyobb darabot elválasztották. Mindennap más volt az első és más az osztó. Ebben, tudniillik a szatyinak 4 egyenlő darabra való felvágásában a legtöbb diák oly magas tökélyre vitte, hogy alig lehetett a darabok közt egy-két grammnyi különb­ség; természetes, mert mindenki azon volt, hogy saját gyomrának a rovására ne csalódjék. Ha valamelyik része a szatyinak gyürkés volt, ezt valamivel mindig kisebbre szabták, mert a gyürkéért mindenik társat a hideg lelte. Mikor a szakácsné kitálalt, akkor glédába álltak a dárdás diákok és a be­osztás szerint ki-ki felkapta a maga tálát és libasorban behordták az étterem­be. A sok éhes diák meg már kezében a kanállal várt, s abban a pillanatban, amint a dárdás az asztalra letette a tálat, egyszerre 4 kanál merült bele, aztán evett mindenki annyi igyekezettel, hogy ha az evésre pazarolt energiájának csak egy kevés százalékát fordította volna a tanulásra, bizony nem lett volna bukott diák. Ahogyan az a sok éhes diák evett - ezt kellett volna végignézni valami gyomorbajos embernek, menten megjött volna az étvágya. Egészséges fiatal gyomorhoz szerény kis adagokat szabtak. Nem is volt csuda, ha minden diák elmondhatta magáról, hogy farkasétvágya van. A nem messze eső köz­ségekbe való diákok csak gyakrabban jóllakhattak, mert ezeknek a szülei, 78 dirigál (latinból) = irányít, vezet 76 Acta Papensia VIII (2008) 1-2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom