Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Forrásközlés - Hudi József: Kacz Lajos pápai évei (1861–1867)
Forrásközlés mikor heti vásárra bejöttek Pápára, a diákgyerek számára is tettek mindig valamit a tarisznyába; azonban a távolabb levők is kaptak néha a postán egy- egy kis hazait. Persze az ilyen hazai aztán egyszerre lobbot vetett, mert a lakótársakat is meg kellett kínálni. Volt egy-kettő olyan is, a ki fösvényen a maga számára tartott meg mindent. De ezt nemcsak a lakótársai üldözték el maguk közül, de oly gonosz hírét költötték, hogy tanácsos volt neki az iskolát is elhagyni. Az Önképző Kör. Ezt a kört 1841-ben Tarczy Lajos tanár alakította;79 hogy ne csak az iskolai stúdiumok foglalkoztassák a tanulók szellemét, hanem találjanak olyan tért is, ahol a tehetség önállóan megnyilatkozhatik és önművelődésének alapjait megvetheti; ahol gondolatainak és benyomásainak saját maga által választott formában adhat kifejezést. Ebben az Önképző Körben bontogatta szárnyait annak idején Jókai és Petőfi is.80 A körnek voltak olvasó és dolgozó tagjai. Csupán olvasó tagok a kisebb diákok voltak, de az V-ik osztálytól kezdve ezek között is a tehetségesebbek a dolgozó tagok közé is beiratkoztak. Az iskolának elég gazdag könyvtára volt, képviselve volt benne az akkori szépirodalom teljesen, ezen kívül voltak nyelvészeti, történeti és bölcseleti munkák. Az ifjúság tehát olvasni valóval bőven el volt látva. A dolgozó tagok élén állt Szilágyi József tanár, mint elnök. A társulat maga választotta a titkárt és a bíráló tagokat. A titkár a tagok közül sorrendben megnevezett három tagot, akik a legközelebbi ülésre dolgozatot tartoztak bemutatni, és ezen kívül három szavaiét. Az ülés rendszerint a bírálatok felolvasásával kezdődött. Minden bíráló a neki kiosztott darab felett írásba foglalt, és tüzetesen indokolt bírálatot olvasott fel. Ennek elhangzása után megindult a vita, ha a bírálat ellenvéleményt keltett fel. Az volt egy munka felett nyilvánított legnagyobb elismerés, ha a bíráló azt az Érdemkönyvbe való beiktatásra javasolta, és e javaslathoz az ülés egyhangúlag hozzájárult; több ízben azonban a javaslat felett a befejezett vita után szavazás döntött, amikor a mű csak szavazattöbbséggel jutott az Érdemkönyvbe. Szintén tisztességes siker volt az is, ha a mű dicséretre méltónak találtatott. A gyengébb művek hijányaik kiemelése mellett átdolgozás végett visszaadattak az illetőnek. A szavalás formájára nézve megállapított sablonok voltak az irányadók, különösen a megfelelő gesztusok alkalmazására nézve, a kéz technikája fontosabb volt, mint a hanghordozás, az álpáthosz akárhányszor nem engedte érvényesülni a helyes hangsúlyt. Ebben a tekintetben még sok habozás, sok 79 A Képzőtársulat megalakulásáról, első éveiről lásd: BODOLAY 1963. 284-299. 80 Petőfiről és az önképzőkörről: BODOLAY 1973. 66-103 Acta Papensia VIII (2008) 1-2. TI
