Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - Gőzsy Zoltán: Egy mezővárosi jegyzői karrier a XVIII. században (Adalékok Bizvássy Pál szigetvári jegyző tevékenységéhez)
Műhely A pályázatból hiányzott mindennemű stratégia, taktika. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy a szigetiek minden áron be akarták emelni a kérvényükbe úrbéres sérelmeiket. Ezzel akarták érzékeltetni lehetetlen helyzetüket, és bemutatni az ellenpontját korábbi, végvári, részükről idealizált állapotuknak, katonai státuszuknak. Ennek köszönhetően mind a vármegye, mind a Helytartótanács úgy ítélte meg, hogy a szigetiek a kandidációval párhuzamosan egy úrbéri perbe kezdtek bele, így a kérvényt - ennek értelmében - kettéosztották, és azok külön fórumok elé kerültek. A Helytartótanács az ügy tárgyalásával egy időben megintette Szigetvár magisztrátusát, hogy tartózkodjon a nyugtalan viselkedéstől, és panaszaik tárgyalását külön visszautalta az úriszékhez.12 Kezdetben a városnak még sikerült megállapodnia - elméletben - a birtokossal, aki 1789-ben úgy nyilatkozott, hogy a városlakók minden, irányában tanúsított negatív megnyilvánulása ellenére belemegy a procedúrába.13 A birtokos megnyilatkozásaiban megtalálhatjuk az együttműködési szándékot, a szigetiek támogatásával kapcsolatos őszinteségét azonban meg kell kérdőjeleznünk. Ezt a feltevésünket támasztja alá, hogy nem kevesebb, mint 150.000 forint váltságdíj kifizetését kérte (holott ő 1769-ben 92.000 forintot fizetett a városért), ennek teljesítése esetén mondott volna le örökre földesúri jogairól.14 Ezt az összeget mindenképpen magasnak kell tartanunk, ismerve a szigetváriak gazdasági helyzetét, akik még egy reális árat sem tudtak volna kifizetni. Eleinte azonban még kitartott az érintettek lendülete, a város lakossága felhatalmazta a magisztrátust, hogy a cél érdekében vegyen fel kölcsönt.15 Saját maguk is igyekeztek bizonyos összeget összegyűjteni. A városi bevételek átcsoportosítása mellett felmérték azt is, hogy az egyes helyi polgárok mekkora összeggel járulnának hozzá a megváltáshoz. A felajánlások nem igazolták a várakozásokat, és bár nem kevés pénzt számoltak össze, az 1535 forint messze elmaradt az előzetes elképzelésektől. 12 „Incolae Oppidi Szigeth serio reprehendentur, ita turbulenta sua agendi ratione deterrebuntur" Magyar Országos Levéltár (MOL) C szekció (Helytartótanácsi Levéltár iratai). Departamentum publico-politicum. 1791. F 385; BMMI Sz. 58.151.1. 642. 13 BMMI Sz. 58.151.1.699. 14 Az alábbi, Sándor Lipót főherceg nádor által aláírt akta szövegrésze tanúskodik erről: „quam verő petitae evectionis in Liberam Regiamque Civitatem, praeprimis verő de eo, in quali statu supplicans Oppidum cum Dominio suo Terreslrali constituatur, et sub quibusdam conditionibus idem Dominium ad memorati Oppidi elibertationem accedere paratum fórét." MOL C 53.1791. F 385; BMMI Sz. 58.151.1. 642. 15 Szigetvár bevételeit ismerve, valószínűleg nem tudta volna az adott összeget rövidebb határidőn belül visszafizetni. A pénz tehát komoly akadályt jelentett volna még abban az esetben is, ha megkapják az uralkodó engedélyét. Hasonló volt a helyzet ebben az időszakban Szombathely esetében is. Vö. KÓTA 1999. 21-32. 54 Acta Papensia VIII (2008) 1-2.
