Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - Gőzsy Zoltán: Egy mezővárosi jegyzői karrier a XVIII. században (Adalékok Bizvássy Pál szigetvári jegyző tevékenységéhez)
Műhely Ebből is egyértelműen látszik, hogy valójában nem volt reális esély a szabad királyi városi cím elnyerésére. Főleg annak tükrében, hogy a város nem készült fel előre a kiváltásra. Nem rendelkezett külön kasszával, amelyben hasonló célra tudatosan pénzt gyűjtöttek volna. Reálisan értékelte a helyzetet a vármegye az egyik, Szigetvárhoz írt levelében: a város nem képes magát kiváltani, az úrbéres telkeken élő alattvalóknak a munkájuk után járó béren kívül nincs más jövedelmük (ita nec Oppidani a jure Terrestrali semet eximere poterunt cum in fundis Dominorum Terrestrium subditi praeter mercedem laborum in reliquo nihil proprium habeant).16 Miután azonban publikussá vált a szigetiek kérvénye, és benne a számtalan úrbéres panasz, Festetics Lajos mindent megtett, hogy ellehetetlenítse a magisztrátus ügyét. A városhoz fűződő viszonyában is stratégiát váltott, és igyekezett az ő szempontjából megbízható, lojális embereket a város vezetésébe juttatni. Ehhez a legalkalmasabbnak Bizvássy Pált tartotta, úgy vélte, hogy a jegyzővel könnyebben szót ért, mint a helyi származású, a lokális érdekekben motiváltabb tanácstagokkal. Komoly lépéseket tett a jegyző megnyerésére, illetve esetleges felhasználására. Elsőként felkereste és felvázolta számára az elképzeléseit,17 majd egyességük után megváltoztatta a tisztviselő lakhelyét. Míg korábban a város bérelt számára lakást a városháza közelében, éppen azért, hogy mindig a tanácskozások és a levéltár közelében lehessen, addig az 1790-es évek elejétől a pécsi városrészben épített Festetics-kastély közelében vett házat a birtokos segítségével.18 Ezt igencsak nehezményezték a szigetváriak, hiszen úgy érezték, a jegyző ezáltal a birtokos befolyása alá került („Ezen a Bizvássyt, akit Festetics Uraság kezdetben a Fő tsalónak kihirdetett, mostanság és már többszöri ízben kenyériben fogatta").19 Bizvássy „meggyőzése" után a birtokos hozzákezdett tervei megvalósításához. A jegyző megegyezett Festetics tisztviselőivel, és azok így számos iratot magukkal vittek a város irattárából.20 A cél egyértelműen az volt, hogy 16 BMMI Sz. 58. 151. 1. 801; SML IV. 1. a. Somogy vármegye nemesi közgyűlésének és albizottságának iratai, 1454-1855. Közgyűlési iratok (Acta congregationalis), 1715-1848. 397. csomó. No. 28. 17 A város jegyzőkönyvében egy igen leegyszerűsített változatát olvashatjuk az eseményeknek. A birtokos a város ellenkezését látva felkereste a jegyzőt. A jegyző azt felelte neki, hogy ő a város embere, tőlük kapja a fizetését, ám Festetics erre állítólag azt felelte: „Itt az ember, aki segít rajtad". Ezzel kezdődött Festetics és a jegyző, Bizvásy kapcsolata, egyrészt a nótárius személyének „megnyerése", másrészt a városi iratok megszerzésének gondolata, illetve az, hogy ilyen módon juthat hozzá legegyszerűbben az iratokhoz BMMI Sz. 58.151.1. 756-759. 18 BMMI Sz. 58. 151. 1.680-681. » SML V. 78. Prothocollum, 1795-1797. 10. 20 Öt funduális prothocollum, egy régebbi prothocollum, illetve a korábbi jegyző, Mezner és Bizvássy ténykedése alatt készült iratok tűntek el. SML V. 78. Szigetvár iratai, 1765-1799. A Acfa Papensia VIII (2008) 1-2. 55
