Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely mátus egyházközségek tulajdonában lévő, nagy értékű liturgikus tárgyak sokasága, amely azután ezeknek tudományos feldolgozását is elindította. A szerző végigköveti az előkészítő és a szervező munkát, amely nem volt mentes a nehézségektől sem, a kiállítási anyag összegyűjtését, hangsúlyozva, hogy az egyházakon kívül az állami múzeumokban, levéltárakban, könyvtárakban őrzött református vonatkozású műtárgyak, emlékek is szerepeltek a tárlaton. 1934. szeptember 30-án a kormányzó nyitotta meg a tárlatot. Az Iparművészeti Múzeumba a nagymúltú református iskolák mutatkoztak be, ide került a hitélet emlékeinek egy része (közöttük a liturgikus tárgyak), míg a másik a Nemzeti Múzeumba, a Teológiai Akadémián pedig a Ráday Könyvtár kincsei voltak láthatók. A tárlatot a sokféleség jellemezte, teljességre törekedett, rámutatva a reformátusságnak a nemzet életében, művelődésében betöltött történelmi szerepére. A kritikák viszont a tárlat hiányosságaival is foglalkoztak, amelyekre a szerző is kitér, ugyanakkor hangsúlyozza a kiállítás nagy sikerét, jelentőségét, eredményét. A hatodik fejezet utolsó részfejezete három tanulmányban a református sajtóról értekezik, amely természetesen nem csak budapesti (bár többségük itt jelent meg), hanem országos jelentőségű és terjesztésű volt. László Ferenc az egyik legjelentősebb sajtóterméknek, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842-1848 és 1858-1919 közötti történetével, szerkesztőivel, szellemiségével, tartalmának összetételével foglalkozik, kitérve a jelesebb szerzőkre is. Ablonczy Balázs a Református Élet közkedvelt, „egyháztársadalmi építő, egyházpolitikai" hetilap és a budapesti reformátusság kapcsolatát elemzi 1934-1944 között, hangsúlyozva az egyháztörténet és a sajtó, valamint a vele kapcsolatos intézményteremtő törekvések feltárásának fontosságát. Szól a lap kiadójáról, szerkesztőiről, szerzőiről, külső megjelenéséről, a lap tematikájáról és szellemiségéről. Missziói üzenetet fogalmazott meg sok itt megjelent írás (az egyke problémája Kiss Gézától, szociális gondok, demokrácia kérdése, felekezeti viták). A szerző végig követi azt a folyamatot, amelynek során a lap a budapesti református önépítés sajtóorgánuma lett (ezért indítottak útjára a vidék számára Református Jövő címmel hetilapot), hangsúlyozva, hogy a lap története kiváló példa arra, hogyan tudott a magyar reformátusság ma is érezhető hatással, belső forrásból szellemi és intézményi gyarapodást elindítani, helyet foglalva a főváros életében. Cseh Gizella és Mészáros Borbála Budapest mai területén megjelenő református és közös protestáns időszaki sajtótermékek jegyzékét állította össze 1818-2004-ig, azonos szempontok szerint. 201 sajtótermékről van szó, de a lista nem tartalmazza a naptárakat, kalendáriumokat, évkönyveket, címtárakat, bibliaolvasó kalauzokat, továbbá a rendszertelenül megjelenő egyház252 Acta Papensia VIII (2008) 3-4.
