Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely A hatodik fejezeten belüli újabb részfejezet két tanulmány erejéig az azonosságtudat ápolásának megmutatkozását és jellemzőit tekinti át. Ennek egyik megnyilatkozásaként Hatos Pál az 1909. évi Kálvin jubileumot elemezte. Rendkívül érdekes tanulmányát három gondolatsor köré építette fel. Az elsőben a magyar kálvinizmus meghatározás-történetének XIX. századi gyökereire mutat rá, áttekintve a magyar kálvinizmus programját, amely az 1860-as évek pátensharcában nemzeti-politikai tartalommal töltődött fel. A protestáns önazonosság nem hitelveket, hanem történelmi-kulturális hagyományokkal való azonosulást jelentett, egyenlőségjelet téve a magyarság és kálvinizmus közé. A második gondolat a magyar reformátusoknak Kálvin születésének 400. évfordulója (1909) nemzetközi megünnepléséhez való viszonyulását tárja fel, hangsúlyozva, hogy a magyar református egyház és tagjai a genfiek által egy reformáció-emlékmű felállítása érdekében kezdeményezett nemzetközi gyűjtéshez 40 ezer koronával járultak hozzá, Svájc után a legtöbbel. Felvázolja Genf társadalmi-kulturális önazonosságának megőrzését szolgáló, a reformáció nemzetközi emlékműve felállításának történetét. Bemutatja a jubileumon résztvevő, rendkívül népes magyar református küldöttséget és nemzetközi fogadtatásukat. Úgy tűnt, Magyarország a nemzetközi protestáns szolidaritásnak újra kedvezményezettje lett. A harmadik gondolat a hazai Kálvin-kultusz fellendülésével, ennek a könyvkiadásban és a sajtóban való jelenlétével foglalkozik, rámutatva arra a széles körben elterjedt és gyökeret vert gondolatra, amely a nemzeti szabadságot jelentő magyar kálvinizmus kultúraépítő hivatását szembeállította az idegen katolicizmus romboló hatásával. Elgondolkoztató elemzés, a közgondolkodásban időnként ma is tetten érhető a fenti megállapítás, amely akkor a magyar református egyháznak a nemzeti történelemmel való elszakíthatatlan- ságát fejezte ki, fontos láncszemeként az azonosságtudat ápolásának. Az azonosságtudat erősítéséhez hívatott hozzájárulni az 1934. évi budapesti országos református kiállítás is, amelynek létrejöttét és magát az eseménysorozatot Szantner Viktor tekintette át tanulmányában. A kiállítás előzményéhez tartozott, hogy az egyházi műemlékvédelem megszervezését és egy református múzeum létrehozását évtizedek óta szorgalmazták egyházi vezetők. Ennek eredményeként született meg az 1934. évi Egyetemes Kon- ventnek az a döntése, amelynek értelmében a gyülekezeteknek egy szétküldött kérdőív kitöltésével kellett számot adniuk a tulajdonukban lévő épületekről, műtárgyakról, történelmi emlékekről. Ezek alapján állították össze a Református Ünnepi Hétre megnyíló Országos Református Kiállítás anyagát. Fontosnak tartjuk ezt hangsúlyozni, hisz ekkor vált ismertté igazán a reforActa Papensia VIII (2008) 3-4. 251
