Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely család. Fontossá vált a sajtó szerepe (200-nál több időszaki sajtótermék jelent meg!). Az önazonosság erősítéséhez nagyban hozzájárult az 1934. évi országos református kiállítás, ahol - és itt egy elfogultságtól nem mentes gondolat megfogalmazása engedtessék meg a recenzomak - a dunántúliak számára különösen fontos mozzanatként nagy figyelmet szenteltek az Egyházkerület textilis emlékeinek. A bevezető tanulmányt követően átfogó történelmi tablót tár az olvasó elé Tóth Krisztina, aki a Türelmi Rendelet előtt a főváros mai területén létező református gyülekezetek történetével ismertet meg. A szerző egyháztörténeti munkái között szükségesnek tartom megemlíteni a gyermelyi református egyház történetét feldolgozó kötetét2, mivel az itt megmutatkozó alaposság figyelhető meg az előzményeket tárgyaló történeti bevezetőjében is. Ezt annál inkább fontos megjegyezni, hisz a címben megjelölt témában nem készült még alapos elemző munka, de sajnálatos, hogy gazdag forrásanyag sem áll rendelkezésre, így ez a tanulmány igazi úttörő vállalkozás. Az a korai időszak ismerhető meg általa, amikor a protestantizmus megvetette a lábát Budán, amikor az első reformátorok megjelentek (Grynaeus Simon, Vinschemius Vidal), majd menekülni kényszerültek, de feltárul az új vallási eszmékkel rokonszenvezők üldöztetésének kezdete is. Bizonyossá vált, hogy 1541-ben már létezett gyülekezet, amelynek tagjai a törökök elől Bakonyi Albert vezetésével menekültek Óbudára. 1542-ben pedig mind a budai, mind a pesti gyülekezetben maga Melanchton hirdette az Igét. Ismeretessé válik a templom-használat, foglalás, azonban a prédikátorokról rendkívül kevés a használható adat, ugyanígy a gyülekezet nagyságáról is. 1596-ban templomukat a törökök foglalták el és a folyamatos megpróbáltatásokat követően 1683-ra csupán egyetlen magyar református maradt Budán, az idegen eredetű gyülekezetben. Buda visszafoglalásakor saját lelkipásztor, Vécsei Mátyás állt a közösség élén. A török kiűzése a reformátusoknak nem hozott szabadságot, hisz ezt követően kezdődött meg üldöztetésük, amely a Türelmi Rendeletig nem is ért véget. A szerző a budai reformátusság mellett párhuzamosan foglalkozik Pest református népességével is (lélekszámúk kisebb volt a budainál!), amelynek prédikátorairól több adat állt rendelkezésre. Közülük kiemelkedő szolgálatot látott el Csanaki (Csanádi) János. Buda visszafoglalását követőn a Türelmi Rendeletig azonban az ő helyzetük sem különbözött a budaiakétól. 2 (A gyermelyi református egyház története. Bp. 1999. Societas et Ecclesia 4. Sorozatszerkesztő Kovács I. Gábor) 224 Acta Papensia VIII (2008) 3-4.
