Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely Óbudán a XVII. század elején 53 református család élt, első, neves lelki- pásztoruk Simándi Bodó Mihály volt, aki a későbbi Dunáninneni Egyházkerület első püspöke lett. Óbuda kedvezőbb helyzetét meghatározta, hogy a település artikuláris hely volt, mígnem 1778-ban Mária Terézia megszüntette szabad vallásgyakorlatukat. Mindezeken túl a tanulmányból megismerhető a főváros melletti, egykor önálló községek, Rákospalota és Rákoscsaba reformátusainak története is a XVI. század közepére tehető megalakulásuktól, népes közösséggé válásukig - köszönhetően az Ujfalussy családnak amelyben a Türelmi Rendelet sem hozott számottevő változást. Ismeretesek prédikátoraik, iskolatanítóik. Velük ellentétben sok háborgatást kellett elszenvedniük a rákoscsabai reformátusoknak, akiknek sorait anabaptista habánok is gyarapították. A Türelmi Rendelet kihirdetésekor lélekszámúk jelentősnek mondható, templommal, lelkésszel rendelkeztek. Utóbbiak név szerint is ismertek a XVIII. század elejétől. A főváros reformátusságának előtörténete ezzel valójában lezárult. Ezt követően a már jelzett tíz fejezetben a szerzők azzal a református közösséggel foglalkoznak, amely ténylegesen Budapest reformátusságának nevezhető. Az első fejezetben hat tanulmány tárgyalja a reformátusoknak Budapest társadalmában elfoglalt helyét, betöltött szerepét, küldetését. Az első tanulmányban Nagy Áron Budapest vallásföldrajzát elemzi a XIX. század elejétől a XX. század közepéig, kiegészítve a 2001. évi népszámlálás adataival. Elemzése statisztikai adatokra épül, így a határvonalat 1949-nél húzza meg, hiszen ebből az évből a vallásfelekezetekre vonatkozóan még megbízható adatokkal rendelkezünk. Gondot jelentett viszont az 1880 előtti felekezeti statisztika, hisz a három város 1873-ban egyesült, így a korábbi évtizedekre vonatkozóan a szerzőnek döntően becslésekre és kritikai elemzésekre kellett hagyatkoznia. Mindezeken túl az igazgatási változások is megnehezítették az elemző helyzetét, aki végül is eredményesen oldotta meg a feladatot. Tanulmányát szemléletes grafikonokkal, statisztikai táblázatokkal és remek vallásföldrajzi térképekkel egészítette ki. Külön alfejezetekben foglalkozott a római katolikus, az izraelita, a református és az evangélikus népesség százalékos arányával, továbbá területi megoszlásával. Kezdetként 1813-at, míg befejező adatsorral 1949-et adva meg, de külön elemezte a 2001-es népszámlálásnak a felekezethez tartozásra vonatkozó adatait, megállapítva, hogy valamely egyházhoz tartozók aránya Budapesten az országos és megyei adatoknak jóval alatta marad és szembetűnően alacsony a felekezeten kívüliek arányaihoz viszonyítva is. A vallásos népesség aránya csupán a budai kerületekben (I., IT, XII.) és a belváros V. kerületében mondható számottevőnek. Az egyházhoz, valláshoz tartozás Acta Papensia VIII (2008) 3-4. 225
