Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely ton nyerték el a Széchenyi Terv Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok keretében. Budapest reformátusságának története az Európában rendkívül összetett magyarországi felekezeti viszonyok ismeretében érthető csak meg. Meghatározó jelentőségű az a tény, amit a szerkesztő-szerző hangsúlyoz, hogy a város reformátusságának egyházközséggé alakulásakor hiányzott a saját tradíciója, aminek oka a török megszálláson túl a protestánsok letelepedésének 1686-tól a Türelmi Rendeletig történő megakadályozása, majd pedig az a sajátosság, hogy a gyülekezet megszületésében meghatározó szerepet játszó reformátusság a magyar nyelvterület különböző vidékeiről érkezett bevándorlók tömege volt. Fontos megjegyezni, hogy ezek a betelepedők magyar anyanyelvűek lévén, jelentős mértékben hozzájárultak a főváros magyarosodásához. 2004 végéig 59 különböző jogkörű református egyházközséget és 61 templomot vagy azzal azonos működésű állandó istentiszteleti helyet vettek számba, azonban ezek a létesítmények az eltelt 218 esztendő alatt egyenetlen eloszlásban jöttek létre. 1873-ig csupán két templom épült, a Kálvin téri és az óbudai. 1914-ig a reformátusok létszámának emelkedésével az első templomépítő korszakról lehet beszélni, hisz hét új templomot emeltek. A következő korszak 1920-1947-ig tartott, az agglomerációval együtt 37 templom épült fel ekkor (főváros 13, agglomeráció 24). 1950-1989 között ugyan hat felszentelés történt, de csak egyetlen új templom készült el, míg 1990-től öt templomot emeltek. Mindezek mellett a szerző felhívja a figyelmet a reformátusok egyéb (parókiális épület, iskola, szobor, tér, utca elnevezés) szimbolikus téralakítására is. Megállapítja, hogy a budapesti reformátusoknak templomokkal jelzett szimbolikus téralakítása mérsékeltnek mondható, de megfelel a modern nagyvárosi jelenlétnek és térhasználatnak. A továbbiakban Budapestnek egyik magyar református központtá (Debrecen és Kolozsvár mellett) válásával foglalkozik, majd áttekinti a földrajzi térben szétszóródva élő reformátusság szervezeti összefogásának folyamatát, a Budapesti Református Egyházmegye megalakulását (1932), amely kétségtelenül új fejezetet nyitott az önigazgatás történetében. A pártállami időszakban pedig a ma is létező Budapest-Eszaki és Budapest-Déli Egyházmegyék jöttek létre (1955). A budapesti reformátusság a két világháború közötti időszakban élte virágkorát, amelyet pezsgő vallási, hitbuzgalmi, egyháztársadalmi élet jellemzett, virágzó egyesületi élettel, nagy lendületű megújhodással, vallási ébre- dési mozgalommal. Jelentős, sőt kiemelkedő szerepet játszottak ebben a folyamatban egyes családok, mint a Szilassy, a Victor, a Biberauer-Bodoky Acta Papetisia VIII (2008) 3-4. 223
