Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Szemle - A pécsi egyházmegye vonzásában. Tanulmányok Timár György tiszteletére (Árvai Tünde)
Szemle ményezték. Ezt sikerült is megvalósítaniuk, miután a következő préposttal harmonikus kapcsolatot alakítottak ki. Kiss Magdolna a harkányi gyógyfürdő kezdeteiről írt tanulmányában az bizonyítja, hogy jogunk van feltételezni, hogy Harkány már a római korban felfedezett és közkedvelt fürdőközpont volt. A környéken talált római villaromok, a település éghajlati, földrajzi, stratégiai helyzete, valamint a rómaiak kifinomult orvostudományi ismeretei és fürdőkultúrája mind megerősítik elméletét. A Tolna megyei plébániai alsópapság késő középkori helyzetét mutatja be K. Németh András, aki pápai kérvénykönyveket, dikajegyzékeket és végrendeleteket használt fel a plébánosok, alesperesek, káplánok anyagi helyzetének rekonstruálásához. Megtudhatjuk, hogy a magasabb műveltség megszerzése milyen rendhagyó megbízások elnyerését tette lehetővé az említett egyháziak számára. Koszta László nem volt könnyű helyzetben, amikor a Pécsett mindössze fél évig regnáló Hont-Pázmány nembeli Achilles püspök életének bemutatását tűzte ki célul. A névhasználatot vizsgálva a pogány trójai mondakör XIII. századbeli magyarországi elterjedése ad némi támpontot, de az egy időben azonos nevű, azonos státusú egyháziak előfordulása nehezíti is a személy- azonosítást. A múlt homályából mégis felsejlik a tatárjárás-kori püspök képe, aki követként védelmezte a királyi családot, majd bizalmi emberként nemcsak irányította a királyi kancelláriát, hanem egyben egységesítette is a korabeli hivatali írásbeliséget. Pécsi tevékenységének emlékét egyetlen, az Ürög-hegyi remetéknek kiállított oklevele őrzi. Örvendetes, hogy a magyar medievisztika érdeklődését is felkeltette a korabeli nők helyzete. Kőfalvi Tamás a pécsváradi bencés konvent XIII-XVI. századi hiteleshelyi kiadványainak segítségével rekonstruálta a déldunántúli nők jogéletben betöltött szerepét. Megtudhatjuk, hogy a hölgyek személyes megjelenése a közbiztonsági viszonyok miatt korlátozott volt, képviseletüket főleg rokonaikra vagy ügyvédjükre bízták. Amennyiben mégis maguk keltek útra, sokszor váltak hatalmaskodások áldozataivá. A családi állapot alapvetően meghatározta a jogképességet, így a megözvegyült, a következő házasságig önállóan tevékenykedő asszonyok nagyobb szabadságot élveztek ügyeik intézésében. A szerző a tanulmány végén található függelékben kimerítő részletességgel foglalta össze a pécsváradi konvent okleveleiben név szerint említett nők adatait. Molnár Antal, a hódoltság korabeli jezsuita missziók kutatója ezúttal Murin András jezsuita szerzetes útinaplója segítségével ismerteti meg velünk a 300 évvel ezelőtti Tolna megyét. Miután a szekszárdi apátság vezetője, 112 Acta Papensia VIII (2008) 1-2.
