Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Szilágyi Márton: Történeti rétegek a Csokonai-kultuszban
Műhely imázs-teremtő gesztusaként is. Vahot Imre némi eltérésekkel ugyan, de a lényegi pontokon azonos módon mondta el többször is, hogy Petőfi 1844- ben miféleképpen kívánt öltözködésével Csokonaira emlékeztetni: a Debrecenből Pestre felérkezett Petőfi a maga választotta ruhában „...mint Csokonai redivivus, rövid prémes dolmányban, feszes nadrág, darútollas kalappal s makrapipával" lépett ki Tóth Gáspár szabómestertől.17 Máshelyütt a jelenetet így örökítette meg Vahot: „Mikor már ruhája az ő saját terve és utasítása szerint elkészült, rövid perémes dolmány, úgynevezett kancamente, minőt lelki rokona, Csokonai Vitéz Mihály is viselt,..."18 1855-ben, azaz Vahot emlékezéseinél korábban Jókai is leírta Petőfi különcnek tűnő öltözékét: „Egy időben azt a divatot vette fel, hogy kerek, asztrakán kucsmát hordozott, csípőn alul érő prémes mentét, a la Csokonai, és csizmába húzott magyar nadrágot."19 Ennek, a különböző emlékezésekben viszonylag egységesen megörökített Csokonai-öltözéknek megvolt a világosan meghatározható ikonográfiái előzménye is, hiszen azt a Csokonai-képet követte, amelyet Friedrich John 1816-os rézmetszete örökített meg, s amely nyomán Ferenczy István 1818-as, büsztje is elkészült.20 András, Ratzky Rita, Szabó G. Zoltán (jegyzetek), szerk. Kerényi Ferenc. Bp., 1997. 264-270. (Petőfi Sándor Összes Művei 3.) 17 A részletet lásd: HATVÁNY Lajos: így élt Petőfi. I. kötet., 2. jav. kiadás. Szerk.: Kiss József és Pándi Pál. Bp„ 1967, 587. 18 Vahot Imre emlékiratai. Második kiadás, Aigner Lajos kiadása, Bp., 1881, 238.; több vonatkozó emlékezést közölt még: HATVÁNY 1967.1. 587-592. 19 JÓKAI Mór: Tarka élet. I. kötet. Pest, 1855-1856, 37. 20 Erről lásd bővebben a Petőfi-kritikai jegyzeteit: PETŐFI Sándor i. m. (1997) 265-266. Az ábrázolásokra lásd RÓZSA György: Iconographia Csokoniana. = ItK 1973. 708-709. Ferenczy István egyik, Ferenczy Józsefhez intézett leveléből (kelt: Róma, 1818. november 11.) meglehetősen pontosan tudunk erről az előképről és az ehhez kapcsolódó, tudatos ikonográfiái programról: „3. auguszti a kezemnél lévő kupferstück után a Csokonai mellyképihez kezdettem agyagból, annakutánna márványból dolgozni: a természeti nagyságba. A dolmánya a hetedik gombig nyakravaló nélkül; az inge-galléra, a dolmányára kifeküdvén, a feje egy borostyánnal ékesítve." Csokonai emlékek. Összeállította és a jegyzeteket írta: Vargha Balázs. Bp., 1960. (A magyar irodalomtörténetírás forrásai 1.), [a továbbiakban: Csokonai emlékek] 343. Az elkészült büsztről tudósító 1828-as, Magyar Kurír-béli cikk észlelte is ezt a kapcsolatot: „Csokonai Vitéz Mihály' büsztje igen tisztán és nagy szorgalommal készült. Homloka' fürtjét, mint jeles Költőnek, borostyán koszorú keríti, orczáját mint Magyarnak bajusz férjfiusitja; nyaka egészen szabad minden kötő nélkül, mejjén nemzeti köntösünk, mente van. Ezen képet Ferenczy, hihetőleg a' Prof. Márton József Úr által rézre metszetett és kiadott után készítette." Csokonai emlékek 345. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 331
