Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Szilágyi Márton: Történeti rétegek a Csokonai-kultuszban
Műhely Azzal, hogy az irodalmi beérkezés küszöbére eljutott Petőfi mint „Csokonai redivivus"21 kívánt megmutatkozni, mintegy kulcsot is kínált saját költői alkatának egykorú recipiálása számára.22 Nem egyszerűen arról van szó ugyanis, hogy Petőfi - személyes ízlését vagy tudatos hagyományválasz- tását követve - öntudatlanul is a közkeletű Csokonai-kép meghatározó elemeire kívánt ráutalni: ennek mélyén egy költői „szerepjátszás"23 komoly poétikai következményekkel is járó kísérlete húzódik meg. A Csokonaiként való nyilvános megmutatkozás ugyanis éppen ezen a ponton kínálhatta föl az 1840-es évek irodalmi közvéleménye számára a Petőfi-líra Csokonai-utánérzésként való megértésének a lehetőségét - a költővel személyesen találkozók számára látványként is megjelenítve a lírai modalitásban és tematikában felbukkanó közösséget. Petőfi lírájában az 1844-es időszakban, tehát az országos hírű költővé válás időszakában Csokonai mindig az anakreóni tradíció beteljesítőjeként jelent meg, a bor és a mámor klasszikus anakreóni előképét mutatván föl (gondoljunk a következő Petőfi-versekre: Ivás közben, Irtóztató csalódás, Tompa Mihályhoz), s a Csokonai című vers is ezen szemlélet folytatásának tekinthető.24 Ebben az értelemben az anekreóni dalok - Csokonai számára oly fontos, hisz önálló kötetben elgondolt - műcsoportja az 1840-es évek bordalainak közvetlen előképeként fogható fel, még ha Petőfi immár nem a klasszikus anekreóni metrika keretében valósította is meg ilyen jellegű verseit.25 21 Ez a minősítés Petőfi fogadtatásának egyik korai dokumentumában, egy, ráadásul a korabeli német sajtóban megjelent cikkben is felbukkan, a Pester Zeitung 1845. április 18-i számában egy névtelen eperjesi tudósítás ugyanis így emlékezett meg a költő eperjesi tartózkodásáról: „Da wir bei der Muse sind, so lassen Sie mich noch erwähnen, daß [...] der ungrische Beranger oder Csokonay redivivus, Petőfy Sándor, der Dichter des »Vitéz János«, besuchsweise in unsem Mauern weilt." Petőfi-adattár. I. kötet. Gyűjtötte, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Kiss József. Bp., 1987-1992. (A magyar irodalomtörténet-írás forrásai 11.) 37. 22 VARGHA Balázs: Petőfi: Csokonai = Uő., Jelek, jelképek, jellemek, Irodalmi és nyelvészeti tanulmányok. Bp., 1984. (Elvek és utak). 385-403.; illetve számos vonatkozást sorol fel egy korábbi vitacikkében is: VARGHA Balázs: Nem legenda. = Elet és Irodalom 1973. március 17., 2. Lásd még RATZKY Rita: Petőfi öltözködéséről. = Tények és legendák - tárgyak és ereklyék. A Petőfi Irodalmi Múzeum és az MTA Irodalomtudományi Intézete Kultusztörténeti Kutató Csoportja közös konferenciájának megszerkesztett anyaga. Szerk.: Kalla Zsuzsa. Bp., [1994.], (A Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvei 1.) 95-97. 23 A fogalomnak a Petőfi-értelmezésbe való bevezetése Horváth János érdeme, aki az 1842 és 1844 közötti időszakot nevezte „A lyrai szerepjátszás korá"-nak Petőfi pályáján: HORVÁTH János: Petőfi Sándor. Bp., 1922, 29-132. A kategória kiterjesztésére és átértelmezésére lásd Margócsy István könyvének Petőfi szerepdilemmái című fejezetét: MARGOCSY 1999. 75-134. 24 Erről az összefüggésről lásd a Petőfi-kritikai jegyzeteit: PETŐFI 1997. 268-269. 25 Erre figyelmeztetett: CSETRI Lajos: Csokonai: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz. = Tiszatáj, 1973.11. sz. 47. 332 Acta Papensia VII (2007) 3-4.
