Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Szilágyi Márton: Történeti rétegek a Csokonai-kultuszban
Műhely A poétikai és szemléleti összefüggések mellett azonban - gondolatmenetünk szempontjából - legalább ennyire fontos az is, hogy ezzel, valamint Petőfi személyes „marketing-stratégiája" révén26 megteremtődhetett a választott költői pozíció biográfiai tényként való elfogadása, immáron másodszor, 27 hiszen ez a folyamat a Csokonai-kultuszban egyszer már lezajlott. Domby Márton határozottan állást foglalt - személyes élményeire hivatkozva hitelesítésként - Csokonai védelmében; ennél is fontosabb azonban, hogy mindezt a közkeletű vélekedések cáfolata érdekében látta szükségesnek: „Éhez bizonyosan hozzá tészi némely ember azt is: és ivott, részegeskedett. Ez a' beszéd már akkor is hallatott, 's ennél fogva erre már akkor is figyelmetes voltam; - A' kik vele hosszasabban barátkoztak, vagy részegnek látták, jobban tudhatják. Én ki vele tsak három vagy négy esztendeig barátkoztam, ezt a vallást tehetem, hogy vele a' Hegyallyán is, Debreczenben is, sokat mulatván, az az (a' mi a mulattságból ki nem maradhatott) borozván, a' bortól megvídámodottnak ugyan elégszer, részegnek pedig soha se láttam."28 Gaál László az emlékezéseiben egy egész bekezdést szentelt annak bizonyítására, hogy Csokonai nem volt borissza ember, s árulkodó módon az első mondatban így összegzi a cáfolni szándékozott közvélekedés okát: „Némellyek talán anakreontizmusa miatt - részegesnek gondolják s mondják".29 Toldy viszont ezt a bekezdést csak lábjegyzetben idézendő ellenpontként használta föl Csokonai borisszaságához: „Hiteles férfiak állítják, kik őt deákkorában ismerték, hogy versenyt áldozott Bacchusnak collegiumi társaival; s szinte nem tagadhatni, hogy utóbb is, társasági vigalmak alkalmával, túl szokott lépni a mérséklet határain..."30 Toldy ezzel, bármennyi mentséget és 26 Margócsy István elemezte részletesen Petőfi irodalmi „iparlovagságának" a kérdését: MARGÓCSY 1999. 48-74. Arra viszont már Milbacher Róbert hívta föl teljes joggal a figyelmet, igaz, némileg más esemény kapcsán, hogy Vahot szerepét aligha eliminálhatjuk teljesen Petőfi „iparlovagságának" megítélésekor: „Ugyanakkor Margócsy nem említi, hogy egyáltalán nem bizonyos, hogy egyedül Petőfinek tulajdonítható az a szándék (amit különben neki tulajdonít), hogy kizárólagos szerződést kössön, mert ez például Vahot Imre kiadói (profitorientált) gyakorlatának inkább lehetett része, ami mi sem bizonyít ékesebben, mint hogy 1847-re Arany Jánossal kötött egy ugyanilyen szerződést, nem kis zavart okozva Petőfi és Arany viszonyában." MILBACHER Róbert: Egy sikeres kísérlet tanulságairól és várható következményeiről. MARGÓCSY István: Petőfi Sándor. Kísérlet. = Jelenkor 2000. 12. sz. 1263. 27 Csokonai bordalainak biográfiai tényként való kezeléséről lásd GÖRÖMBEI András: A bordal Csokonai lírájában. = Alföld 1973. 11. sz. 125-126. 28 DOMBY Márton: Csokonay V. Mihály élete 's Némely még eddig ki nem adott munkái. Pesten, 1817, 42. 29 Gaál László emlékezései. = Csokonai emlékek 402-403. 30 D. SCHEDEL Ferenc [TOLDY Ferenc]: Csokonai élete. = Csokonai Mihály minden munkái, a szerző saját kéziratai s az első kiadásokhoz gondosan egyengetve, számos kiadatlanokkal Acta Papensia VII (2007) 3-4. 333
