Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Szilágyi Márton: Történeti rétegek a Csokonai-kultuszban
Műhely dalomtörténetéhez" vezető megközelítésnek,5 ám az ehhez szükséges szemléleti tudatosság csak igen kevéssé jelent meg a hazai kultusztörténeti kutatásokban. Miközben pedig - az intézményesülés újabb szintjeként - Takáts József szerkesztésében megjelent a kultuszkutatás legfontosabbnak ítélt darabjaiból egy válogatás,6 ennek a kötetnek a kapcsán már igen komoly kritikai fenntartásokat fogalmazódtak meg a kultuszkutatás eddigi eredményeivel és jövőbeni lehetőségeivel kapcsolatban.7 Gyáni Gábor elsősorban a kultuszkutatásnak a társadalomtörténeti megközelítéshez való erőteljesebb és módszertanilag átgondoltabb kapcsolódását hiányolta - s véleményével s az eddigi eredményekkel szembeni elégedetlenségével nincs egyedül. Lakner Lajos tanulmánya, amely - figyelembe véve a dolgozatot közlő kötet alapjául szolgáló konferenciák időpontját - bizonyosan nem Gyáni tanulmányának az ismeretében fogalmazódott meg, más szakmai preferenciák mentén hasonló következtetésre jutott. Lakner igen határozottan kérdezett rá a kultuszkutatásnak a saját körén kívüli hatástalanságára, s jól észlelte a mechanikus ismétlődésből és az állandósított iróniából fakadó veszélyeket is: „Az egyik legfőbb problémát abban látom, hogy a kutatás meglehetősen zárt, szűk perspektívában folyik. A legtöbb kultusztörténeti tanulmány lényegében csak azokat a területeket vizsgálja, melyeket Dávidházi Péter megalapozó könyve kijelölt: a beállítódást, a szokásrendet és a nyelvhasználatot. Kedvelt téma még a kultuszok hatalmipolitikai kisajátitása is. A másik fő problémát az jelenti, hogy többé-kevésbé kiszámíthatóak azok a panelek, melyekből egy-egy kultusztanulmány építkezik: az anekdotikus kezdés, az eset részletező bemutatása, az ideológiai és a politikai érdekeltségek és ellenérdekeltségek megrajzolása, annak szemléltetése, miképp szövik át a hatalmi mechanizmusok a bemutatott kultuszt, s mindez ironikus közbevetésekkel tarkítva. Összességében tehát azt lehetne mondani, hogy e kulturális diskurzus gyengéje a kiszámíthatósága."8 Lakner kritikája tehát egyszerre fogalmazott meg fenntartásokat a téma- választásról és a feldolgozás módszertani alapelveiről, azt érzékelvén, hogy az irodalmi kultuszok kutatása egyre inkább egy önmagába záródó dis5 Vö. BURKE, Peter: A művészet társadalomtörténete vagy a képek története? = Budapesti Könyvszemle (BuKSz) 1991. 4. sz. 461-464. Takáts Józsefnek erre a cikkre épülő következtetéseit lásd TAKÁTS 2006. 55. 6 TAKÁTS József (szerk.): Az irodalmi kultuszkutatás kézikönyve. Bp., 2004. 7 Vö. GYÁNI Gábor: Válaszúton az irodalmi kultuszkutatás. = Literatura 2004. 2. sz. 208-218. SZOLLÁTH Dávid: A kultuszkutatás két tendenciája. = BuKSz 2004. 3. sz. 232-240. s LAKNER Lajos: Irodalmi kultusz, történetiség, aktualitás. A kultuszkutatás útjain = Kultusz, mű, identitás. Szerk.: Kalla Zsuzsa, Takáts József, Tverdota György. Bp., 2005. 20-21. (Kultusztörténeti tanulmányok 4.) Acta Papensia VII (2007) 3-4. 327
