Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Szilágyi Márton: Történeti rétegek a Csokonai-kultuszban
Műhely port), amely első tanácskozását 1990-ben az ItK különszámaként jelentette meg, majd ez a szerveződés - több konferencia után - lassan s észrevétlenül eredeti formájában elenyészett ugyan, de a kultuszkutatásban az önmaga reflexiós pontjára ráismerő irodalmi múzeológia tudományszervezési tevékenységének egyik centrumává tette az irodalmi kultuszok kutatását - a KuKucs tagjai ilyenformán saját tevékenységük kultuszkutatásra irányuló részét egy másik tudományszervezési formációban folytatták. Az irodalmi múzeológia és a kultuszkutatás termékeny kapcsolatát jelezte már Praznovszky Mihály azóta nyomtatásban is hozzáférhető kandidátusi értekezése, amely előszavában nyíltan ki is mondta a dolgozat múzeológiai eredetét, illetve relevanciáját,3 de a nagyrészt vagy részben a Petőfi Irodalmi Múzeumtól szervezett konferenciák, s az azok anyagát közreadó, eddigi négy tanulmánykötet is teljes joggal idesorolható. Tehát a kultuszkutatás úgy lehetett tudományos sikerágazat, hogy intézményesülése nem új keretek kialakításával, hanem inkább a régebbi keretek kitöltésével járt együtt. A kultuszkutatás hazai fogadtatására azonban - az előbb említett siker- történeten túl - már kezdettől jellemző volt egy sajátos kétely is: ott lappangott ugyanis az a nyitva maradt kérdés, hogy ez esetben az irodalom sajátos történetéről vagy éppen a társadalmi cselekvés és mentalitás bizonyos, általános gyakorlatáról van-e szó? A dilemmára Takáts József azt a választ adta, hogy a kultuszkutatás perspektívájából az irodalom institucionalista leírása következhetik csak,4 s ez az álláspont kétségkívül megnyugtató. Csakhogy a kultuszkutatás hazai gyakorlata kezdetben, azaz Dávidházi könyvének heurisztikus recepciójakor, tisztelet a kivételeknek, többnyire nem rendelkezett a Takátséhoz fogható módszertani megalapozottsággal - már csak azért sem, mert hiszen Takáts számára is egy visszatekintő nézőpont segített a formu- lázásban -, s ezért a dilemma számos esetben gyakorlati eldöntetlenségként vagy bizonytalanságként is jelentkezett. Megítélésem szerint jórészt ebből magyarázhatók azok a válságjelenségek is, amelyeknek a jelenléte az utóbbi időben immár letagadhatatlan volt. Mert ugyan Peter Burke nyomán a kultusztörténet felfogható az irodalom „társa3 „A Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett első nagy konferencián kiderült, hogy ez a kérdéskör a gyakorlati szakemberek közül elsősorban a muzeológusokat érinti, akik mindennapi tevékenységük közben eddig is a kultusz cselekvő irányítói voltak. Jelen kutatásainkat is innen eredeztetjük, noha kétségtelen tény, hogy szakmai működésünk két évtizede alatt, de főleg a második évtizedben, számos olyan kultusztevékenységben vettünk részt, amelynek kései tudatosítása az elméleti kutatások kezdeti eredményeivel vált nyilvánvalóvá." PRAZNOVSZKY Mihály: „A szellemdiadal ünnepei". A magyar irodalom kultikus szokásrendje. Bp., 1998. 7. 4 TAKÁTS József: Módszertani berek. írások az irodalomtörténet-írásról. Jyväskylä, 2006, 54-55. 326 Acta Papensia VII (2007) 3-4.
