Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Szilágyi Márton: Történeti rétegek a Csokonai-kultuszban
Műhely szilagyi marton Történeti rétegek a Csokonaí-kultuszban— Csokonai Vitéz Mihály, mint kultusztárgy ' A tanulmány az MTA Bolyai Ösztöndíj támogatásával készült. 1 Ezt a szemléletet jól mutatja Rákai Orsolya kritikája, ahol - nyilván azért, mert az írás mégiscsak Margócsy Istvánról szól - Margócsy is társalkotói pozícióban említtetik ugyan, de úgy, hogy Dávidházi alapítószerepe kétségtelen marad: „Margócsy eljárását - oximoronszerű kifejezéssel - dekonstruktív irodalomtörténet-írásnak is nevezhetnénk. Leginkább persze a kultuszkutatást lehetne e névvel illetni, amelynek születése Dávidházi mellett Margócsy nevéhez kötődik (s részben épp ahhoz az antológiához, melynek Petőfi sajátságos politikai utóélete volt a tárgya)." RAKAI Orsolya: Margócsy és az irodalmi gépezet. MARGÓCSY István: „Nagyon komoly játékok": Petőfi Sándor. Kísérlet; Hajóvonták találkozása. = Holmi 2006. 4. sz. 542. Pedig talán nem árt arra a felhívni a figyelmet, hogy a meglehetősen kevés kifejtett értelmező elemet tartalmazó szöveggyűjtemény azért tűnhet a hazai kultusztörténeti kutatások alapkönyvének („tudománytörténeti jelentőségűnek"), mert megjelenésekor Dávidházi Péter egy írásában ezt a szerepet tulajdonította neki (kötetben megjelent: DÁVIDHÁZI Péter: A hatalom eredetmondái Petőfi utóéletében. = Uő.: Per passivam resistentiam. Változatok hatalom és írás témájára. Bp., 1998, 174-206.); ebből a szempontból különösen tanulságos, hogy Margócsy kultusztörténeti tanulmányainak gyűjteményes kötetét sem az antológia bevezetőjével, hanem egy olyan, 1990-es dolgozatával indítja, amely az első kultuszkonferencia anyagát tartalmazó ItK-számban látott napvilágot (MARGÓCSY István: Égi és földi virágzás tükre. Tanulmányok magyar irodalmi kultuszokról. Bp., 2007.). Gondoljunk bele: Dávidházi Péter helykijelölő gesztusa nem példanélküli, hiszen néhány évvel korábban ugyanezt megtette a Ruttkay Kálmán szerkesztette Magyar Shakespeare-tükörrel is (DÁVIDHÁZI Péter: A magyar Shakespeare-tükör kritikatörténeti jelentősége. = It 1986. 765- 774.), vagyis - Rákai Orsolya véleményének logikája alapján - az ebben az összefüggésben alig- alig emlegetett Ruttkay Kálmánt is a hazai kultuszkutatás alapítói közé kellene sorolnunk. 2DÁVIDHÁZI Péter: „Isten másodszülöttje". A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza, Bp., 1989. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 325 KULTUSZTÖRTÉNET az utóbbi másfél évtizedben irodalomtudományi ^sikerágazattá vált: az intézményesülés olyan jegyeit volt képes felmu- —»tatni, amelyre alig van egyéb példa. A kultuszkutatók látens, műveikből kiolvasható, de olykor ki is mondott közmegegyezése1 szerint ennek a kutatási iránynak az alapító könyve Dávidházi Péter 1989-es Shakespeare- monográfiája.2 A kötet megjelenése után pedig hamarosan - Dávidházi Péter és Tverdota György szervezői munkájának köszönhetően - előbb létrejött egy laza körvonalú, de magát igen szellemes névvel ellátó kutatói közösség az MTA Irodalomtudományi Intézetében (KuKucs, azaz Kultuszkutató Cső-
