Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Papp Péter: A vasúti és közúti közlekedés helyzete a Dél-Dunántúlon az 1920-as években
Műhely sok szállal kötődő Pesthy Pál igazságügyi miniszter és Erdélyi Aladár nemzetgyűlési képviselő eszközölték ki ezt a soron kívüli kiutalást.41 A beruházás nyomán megépült Dombóvár-Kurd törvényhatósági út segítségével a megye központja jobban megközelíthetővé vált Dombóvár, illetve Baranya és Somogy megyék irányából is. A Paks-Németkér vonal teljes kiépítése, pedig a vármegye nyugati részét és a szomszédos megyéket kapcsolta be jobban a dunántúli forgalomba. Az 1920-as években kezdődött meg a közúti közlekedés, azon belül is az autóbusz-közlekedés szerepének növekedése a vizsgált térségben. A közutak kiépítettsége a négy dél-dunántúli megyében folyamatosan javult időszakunkban. Egyre több a szilárd burkolattal ellátott út és bekötőút, amelyek már gépkocsi és autóbusz (vagy ahogy a kortársak szívesen használták, „társaskocsi") közlekedésre is jobban alkalmasak voltak. Az úthálózat sűrűsége Zala megyében volt a legmagasabb, nemcsak a régióban, hanem országos szinten is. Ez nem magyarázható csupán az aprófalvas szerkezettel, hiszen Baranya megyében is az aprófalvak jelenléte meghatározó. A baranyai közutak jóval nagyobb forgalmat bonyolítottak le, a két megye vasúthálózatának sűrűségében mégsem volt jelentős különbség. Valószínűleg a domborzati viszonyokkal állt összefüggésben a zalai szegtelepülések nagyobb bekötőút igénye.42 A vasúthálózatot az 1920-as években gazdaságossági szempontok miatt már nem lehetett tovább sűríteni. A vasúttal nem rendelkező városok és járási székhelyek számára az utasforgalom lebonyolítására kézenfekvő megoldásként az akkor induló autóbusz-közlekedésbe való bekapcsolódás kínálkozott. Az autóbuszközlekedés térszerkezetét a két világháború között azonban a rentábilis működtetés és a lehetséges legnagyobb kitermelhető nyereség, és nem a területileg kiegyenlítettebb ellátottságra való törekvés alakította. Több esetben a vasút és az autóbuszvonal egymással párhuzamosan haladtak. Ebben a kérdésben gyökeres fordulat először csak a második világháború után történt államosítások hoztak. A közlekedés korabeli állapotának és lehetőségeinek bemutatásakor érdekes, az összképet színesebbé tevő adalékokkal szolgálnak a turizmus fejlesztését szolgáló kiadványok az 1920-as évekből. Az első világháborút követően az idegenforgalom, ahogy a gazdaság többi szektora is, nehezen talált magára. Még a Monarchia utolsó hónapjaiban alakult meg az első magyar 4' TML Alispáni iratok. 1926. 08.14./340. rkgy./379. 42 ERDŐSI Ferenc: Zala megye települései és a közlekedés. = Zalai Gyűjtemény 27 (1987) 178-179. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 321
