Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: Az úrvacsora Kalotaszentkirályon
Műhely Lorenzi Zsinat a konfirmációt (megerősítés) szentségnek nyilvánította, amit azonban a reformáció elvetett és a két szentség, a keresztség valamint az úrvacsora közötti összekötő szertartásnak minősített.2 A szertartás a kiskorú egyháztagok nagykorúsítása, avatás, ünnepélyes megerősítés, amelyre a gyermekeket a hittételeket tartalmazó káté megtanításával készítették fel. Bár a káté 1576 óta ismert, a konfirmáció azonban mind Európában, mind Magyarországon csak a 18. században vált általánossá. A XVI-XVII. században a kátét ünnepélyes szertartás nélkül, a lelkész és egy presbiter jelenlétében kikérdezték, amely a vizsgát jelentette, amit a fogadalomtétel, majd az áldás követett. Mindezek feltételeiként szolgáltak az úrvacsorával való élésnek. A szertartás ünnepélyessé válása csak a 18. század végétől ismert.3 Erdélyben vasárnap délutánonként folyt a káté tanítása. Ezt már 1668-ban Gyalakután Lázár Imre, majd 1677-ben Nagyteremiben Bethlen János kötelezővé tette. Az ifjúság rendszeres konfirmációi oktatását Vajdaszentiváni János küküllői esperes rendelte el, amelyet azután egy esztendő múlva már 25 gyülekezetben az általa meghatározott módon végeztek. Kolozsvárott 1677-től folyt ez a munka. A Búzásbocsárdi Zsinat 1710-ben egész Erdélyben kötelezővé tette a fiatalok rendszeres káté tanítását. Követelményként szerepelt ugyanakkor az is, hogy minden gyülekezetben egységes kátét használjanak. Naponta 2-3 kérdés átvételét és megtanulását írták elő rendszeres ellenőrzés mellett. Útmutatóként a Heidelbergi Káténak 1652. évi váradi kiadása szolgált.4 A 20. században a konfirmáció többnyire áldozócsütörtökön, míg az első úrvacsora vétel pünkösdkor történt. Kivételt a Dél-erdélyi szórványok jelentettek és jelentenek, ahol augusztus 20. körül tartják a konfirmációt, a rákövetkező vasárnap pedig az úrvacsora osztást. Mindez az újkenyérre való úrvacsorával függ össze. Kalotaszentkirályon a fiatalok 16 esztendősen konfirmáltak, amely esemény felnőtté válásukat jelentette. Ennek az egyházi szertartásnak különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak, mert ilyenkor a fiataloknak a falu előtti nyilvános megfelelési próbája történt meg, amelynek öltözékükkel is igyekeztek nyomatékot adni.5 Az 1990-es években a lányok még viseletben, a legények már öltönyben voltak ezen az alkalmon. A konfirmáció virágvasár2 ÖTVÖS László: A konfirmáció néprajza. = Vallási néprajz I. 1985. Szerk. Dankó I. - Küllős I. 112. 3 NAGY Géza: Fejezetek a magyar református egyház 17. századi történetéből Bp. 1985. 73. BENEDEK Sándor: A magyarországi református egyház istentiszteletének múltja. Őrisziget, 1971. 254. 4 NAGY 1985. 74-79. 5 Vö. VASAS Samu: Népi jelvilág Kalotaszegen. Bp., 1994. 112. 244 Acta Papensia VII (2007) 3-4.
