Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: Az úrvacsora Kalotaszentkirályon
Műhely nap volt itt, amelyre két esztendeig készültek. Az ezt, azaz a konfirmációi vizsgát megelőző hét a fiatalok számára már nagyhét volt, amikor ők takarították ki és díszítették fel a templomot. A legények az erdőről fenyőágakat hoztak, a lányok pedig ezeket papírrózsákkal feldíszítették. Utóbbiakat helyezték el a padokra is. A templom mindhárom bejáratához ilyen felvirágozott fenyő került, amit hatlo-nak neveznek. A templom külső kapuját ugyancsak fenyőágakkal ékesítették. Ezt egészen pünkösdig fennhagyták, amit azután a pünkösdi úrvacsora osztást követően a harangozó szedett le. A konfirmandusok a templomnak kézimunkát, a lelkésznek a lányok szőtt vászon törölközőt, a legények pedig pénzt adtak. Az első úrvacsorát az ünnepélyes fogadalomtétel után vették. Ezt az alkalmat ünnepi ebéd követte, amelyen a szülők, keresztszülők, nagyszülők, rokonok, barátok egyaránt részt vettek, ajándékot adva a frissen konfirmált ifjúnak. Ez korábban, még az 1960-as, 70-es évekig szőrkendő (virágmintás színes kasmírkendő) vagy valamilyen viseleti kiegészítő volt a lányoknak, a legényeknek pedig pénz. Az 1990-es években már gyűrűt, láncot adtak a lányoknak, pénzt pedig a fiúknak. Ebéd előtt az asztalnál ünnepélyes szertartással kezdődött az ünnepi étkezés, amikor a keresztapa hálát adott Istennek azért, hogy keresztgyermeke megtartotta azt, amit nevében a kereszteléskor ők megfogadtak. Ebből a ma már egyedülállónak mondható mozzanatból világosan kitetszik, hogy a közösség a keresztszülői hivatást eredeti értelmében fogja fel és komolyan veszi, a benne foglalt kötelességvállalás nem maradt meg a kimondott, ünnepélyes szavak szintjén. Az úrvacsora szertartásának kialakulása Történelmi előzmények, jellemzők A református közösségekben az úrvacsorás istentisztelet a legünnepélyesebb alkalom. Ravasz László szerint az úrvacsora a Jézus Krisztussal való misztikus életközösséget jelenti, ugyanakkor Krisztusban a többi hívővel való egységet is, amely maga a szeretetközösség.6 A magyar református zsinatok 1545-től rendszeresen foglalkoztak az úrvacsorával, annak lényegével, jelentésével, kiszolgáltatásának módjával, szertartásával, valamint a szertartást rögzítő ágendákkal. Igyekeztek a katolikus és az evangélikus szertartási elemeket kiiktatni. Hangsúlyozták továbbá, hogy az úrvacsora erősíti a hitet, int a hálaadásra, a szeretetre, vígasztal 6 RAVASZ László: Agenda. Bp., 1927. 34-35. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 245
