Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Farkas Gábor: Ciszterciek Pápán 1660–1726
Műhely Pápa a XVII. század második harmadában (a közeli hódoltsági zóna ellenére is) biztonságos helynek mutatkozott, és az apát Győr helyett a zirci nyugat-bakonyi birtokokhoz közeli lakhelyet választott a leendő ciszterci szerzeteseknek. Ujfalussy installációját (hivatalba helyezését) Farkas András győri alispán 1660. június 16-án végezte el Pápán.13 Újfalusynak és néhány rendtársának nehéz helyzete volt Pápán. A protestáns környezetben, kálvinisták és lutheránusok közt élőknek az ellenreformáció intézkedései miatt nem volt biztonságos az életük. A győri és a veszprémi püspöki egyházmegyében ugyanis a protestánsok intézményeit német katonaság közbejöttével foglalta vissza a hatóság. A pápai szerzetesek elleni akciókat a pápai várőrség is szította, akik valamennyien protestánsok voltak, és vallásgyakorlatukat 1674-ben a Haditanács a tihanyi és a veszprémi katonasággal együtt engedélyezte. A pápai katonák 1675. szeptember 31-én a Kristóf utcai szerzeteseket megtámadták, a házat felverték. A protestáns városi vezetés vizsgálata vallási eredetű túlkapást nem állapított meg, de elmarasztalta a katonákat amiatt, hogy nemesi rangú házra támadtak, amely privilégiummal rendelkezett. Ujfalussy apát a bakonyi birtokokat rendszeresen látogatta, a jövedelmet gyűjtötte a falvak templomainak, kápolnáinak újjáépítésére. 18 évig tartó, részben sikeres működésének 1678-ban rablótámadás vetett véget. (Badacsonyi szőlejébe igyekezett, amikor török martalócok megtámadták és megölték.)14 Ujfalussy halála után a szerzetesek intenzívebb tevékenységét a török ellenes felszabadító háborúk (1683-1699) eseményei gátolták. Lipót császár nem nevezett ki utódot a zirci apáti tisztségre. Erre 20 év múltán, 1698-ban került sor. A hadjáratok alatt Közép-Dunántúl helységei, a termelőerők elpusztultak, a lakosság az ország nyugati és a felvidéki helységekbe menekült. Különösen nagy mértékű a pusztulás a Duna-Sárvíz közötti mezőföldi térségben, ahol ciszterci birtokok feküdtek. Az itteni helységekből (Előszállás, Karácsonyszállás, Venyim) a szerb lakosság a Tolna megyei rác tömbökbe menekült a Szent Liga csapatai elől.15 A szerbek nomadizáló életmódot folytattak, állataikat ridegtartásban nevelték. A rácok török alattvalóknak tartották magukat, a szolgáltatások oroszlánrészét a török szpáhinak adták. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 227 13 HORVÁTH 1930. 114. 14 Horváth Konstantin azt is feltételezte, hogy „meggyilkolásában elkeseredett ellenségeinek keze" is benne volt, de ezt nem tudta dokumentumokkal alátámasztani. Vö. HORVÁTH 1930.119. 15 A rácok a tizenötéves háború (1591-1606) lakosságot ritkító akciói után, a Szinán pasa vezette hadjárat után érkeztek a mezőföldi falvakba, elűzve onnan a megmaradt gyér számú magyar lakosságot.
