Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Szabadi István: A Debreceni Református Kollégium és a magyar művelődés
Műhely A Kollégium munkájában neves professzorok vettek részt. Hatvani István, a Magyar Faust, az ördöngös professzor nagy fontosságú filozófiai és dogmatikai művet hagyott maga után. A XIX. század elejének professzorainak európai tájékozottsága a szellemi életben, részvételük az egyházi és iskolai mozgalmakban részben a külországi egyetemeken folytatott tanulmányaik, részben pedig a külföldi tanártársakkal, intézetekkel, könyvtárakkal fenntartott kapcsolatuk, levelezésük által nagy mértékben hozzájárult a Kollégium nemzetközi hírnevéhez is. Közülük Budai Ezsaiás, Zákány József és Kerekes Ferenc a legkimagaslóbb alakjai ennek az időszaknak. A debreceni kollégium sajátos színt képvisel a kor művelődésének történetében. Színvonalas természettudományos képzés folyt itt (erősségük volt a matematika és a botanika), a könyvtárban megvoltak a francia felvilágosodás nagy alkotóinak művei, a modern európai irodalmat feldolgozó olvasókör működött. A nyitottság mellett azonban szigorú, némely kérdésben vaskalapos, puritán erkölcsi elvek szerint neveltek. Mérvadó referátumom tárgya szempontjából az is, hogy az 1800-as évek elején a latin iskolakultúra keretében itt a nemzeti művelődés eszménye már nagyon fontos, ha nem is átfogó, de lényeges vonása a középfokú oktatásnak. A Református Kollégium nem csak a tudományos élet, de a művészetek fejlődésében is meghatározó szerepet játszott. A debreceni rézmetsző diákok alkotásai, a helyi nyomdászat, könyvkötészet, könyvművészet remekei, a díszítőművészet egyéb megjelenési formái, valamint a kézművesek egy részének, a hasznosságot a művészi szépséggel ötvöző termékei már az elmúlt századok során messze földön ismertté tették a várost. A XIX. század közepe komoly visszaesést hozott az intézmény működésében. A Kollégium tagozatokra bomlott, megszűnt a praeceptori rendszer, a partikulákhoz kötődő szálak meglazultak, elkülönült a bölcsész-, jogász- és teológusképzés. Amióta 1752-ben a bécsi kormányzat megtiltotta a városnak a kollégium anyagi támogatását, ez a korszak jelentette a legkomolyabb visz- szaesést az intézmény életében. Talán ekkor alakult ki az Ady Endre által „zsíros városnak" titulált Debrecenről az a negatív kép a magyar köztudatban, amit Ady így fogalmazott meg: „Debrecenből a magyarságnak a Bükk hegyekig s a Naszódi hegyekig kellene sugároznia. Kultúrájával, vagyonával reá kellene feküdnie az ország harmadrészére. És? Debrecen éli a legelzárkózottabb életet a magyar városok között. Az ősdebreceni vér átitatja még a bevándoroltat is. Józan, zárkózott, keletien kényelmes, apatikus s ijesztően konzervatív a debreceni szellem. ... Ez a szellem dirigál Debrecenben s hogy milyen erővel, arra ezer példát tudnánk hozni. Maga a debreceni kálvinizmus is egészen más, mint például az erdélyi. Ortodox, konzervatív, rideg. Az iskolákban is ez a szellem dominál. A debreceni főiskola a Acta Papensia VII (2007) 1-2. 139
