Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Sasfi Csaba: Pápa katolikus kisgimnáziumának és református kollégiumának diákjai a reformkorban
Műhely A református kollégium A soproni evangélikus líceum mellett a Dunántúl másik nagy protestáns felsőbb iskolája a pápai református kollégium volt. Az 1585-től törvényekkel szabályozott kollégium 1783 után szerveződött újjá. A bölcseleti és teológiai tagozattal rendelkező kollégiumot 1801-ben a négy református egyházkerület dunántúli anyaiskolaként, egyenrangúnak ismerte el a debreceni és a pataki kollégiummal. Ez aztán azt is jelentette, hogy az egyházkerület elemi iskoláiba rektorokat, azaz tanítókat csak Pápáról kérhettek.8 Felmerült többször, hogy az anyaiskola a komáromi legyen, és Győr, Fehérvár és Veszprém is aspirált a népes főiskolára, de végül sikerült a városnak megtartania a nagy múltú intézményt. A népes komáromi mellett egyébként még Csurgón működött református nagygimnázium és a Tolna megyei Göncön algimnázium ebben az időszakban a dunántúli egyházkerületben. A kollégium ezekhez képest akadémiai tagozatával jelentett többet, ahol alapvetően a lelkészképzés folyt, és emellett 1832-től jogot is oktattak. A katolikus kisgimnázium és a református kollégium diákjai A pápai középiskolák társadalmi jellegét két szempont szerint fogjuk vizsgálni a továbbiakban: a pápai lakhelyű és a vidéki (vagyis nem pápai) diákok szerint. Ez két különböző iskolázási esélyszintet jelent: természetesen a helybeliek számára kínálkozott a középiskolába való belépés nagyobb valószínűsége, hiszen részükről lényegesen kevesebb áldozatot - avagy erőforrást - követelt.9 A vidéki diákok alapján vizsgálható a beiskolázási körzet, mint terület, ennek kiterjedtsége és térszervező ereje, amely felfogásunk sze8 1806-ban, majd 1835-ben történt meg ennek kinyilatkoztatása: HUDI2006. 62. 9 Ennek sajátos szempontú és „jelentésgazdag" megfogalmazása olvasható Pápa város tanácsának a Helytartótanácshoz írt folyamodványában, amelyben a megszüntetett pálos gimnázium visszaállítását kérik: „5) Illy sanyarú időkben, mint e jelen valók, Győrben, Weszprémben, és Szombathelen tanéttatni egy, két esztendő az Atyáktul Három, Négy Száza foréntokat is elvon, és még is utollyára, tsak ugyan meg nem bírhatván a költség sokaságát, kéntelenek annyi vesztesség után is a tanéttatást félben hagyattatni, s a jó Talentumokat örökre eltemetni: De egyébb eránt is 6) Egész Büntetés gyanánt esik ezen szegén Városnak, hogy nem csak a sok gyulladások, és égések által nyomorgattatik, hanem még ezzel is nyomattik, hogy a mit helyben minden szegén Atya a maga Gyermekének jövendő Boldogságára, mint egy Örökségül a Tanéttatás által itt Helyben könnyű költséggel adhatna; attól is megjosztatott." Vö. BAKONYVÁRI Ildefonz: A pápai katolikus gimnázium története a pálosok és a bencések idejében 1638-1898. Pápa, 1998. 68. 124 Acta Papensia VII (2007) 1-2.
