Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Köblös József: „Keservesen panaszolkodni kénszeríttetünk…"
Műhely tartalmazó megbízólevél birtokában tevékenykedett.195 Ugyanígy a kancelláriához is az egész közösség nevében intéztek kérvényeket,196 sőt egy alkalommal a lévaiakkal és hátiakkal közösen is.197 Figyelemre méltó azonban, hogy ebben az esetben a kancellária a király nevében kibocsátott rendeletet nem az egész közösségnek, hanem Kenessey Istvánnak mint a pápaiak megbízottjának címezte,198 és ugyanígy cselekedett a lévaiak, hátiak, tótveze- kényiek és endrédiek képviselőivel is.199 Bár a közösségi kérvényezés tilalma szigorúan nem érvényesült, a 2. § ama rendelkezése azonban, hogy a kérvényezés a vallásügyi sérelmek orvoslásának egyetlen lehetősége, maradéktalanul átment a gyakorlatba (1790-ig az országgyűléseken valóban egyetlen vallásügyi intézkedés sem született).200 Ez viszont azt eredményezte, hogy a jogvédő harcok helyi képviselői szoros kapcsolatokat kerestek az udvarral, illetve az országos kormányhatóságokkal. (A vármegye ilyen vonatkozásban kevésbé volt fontos, mert vallásügyekben önállóan nem dönthetett, az az országos kormányhatóságoknak volt alárendelve; a pápai ügyekben is - mint láthattuk - hol a királyi rendeletek végrehajtása, hol az udvari kormányszervek felé irányuló jelentéstétel volt a dolga.)201 Az udvarral való kapcsolattartás egyik formája az a már említett gyakorlat volt, hogy a református közösség hol egy, hol több tagját hatalmazta fel ügyeik intézésére: kérvények fogalmazására, benyújtására, megfelelő személyekkel vagy hatóságokkal való tárgyalásra, esetleg írásos megállapodások kötésére és aláírására is. Ennek ékes bizonyítékai a meghatalmazottak neveit felsoroló, és tevékenységi körüket is leíró megbízólevelek. A függelékben ebből a forráscsoportból is közlünk néhányat (3-9. sz. dokumentum). Amellett, hogy ezek Kenessey István, Csuzi Cseh Pál, Soós Imre, Sándor Gergely vagy Eőry János szerepének fontosságáról tanúskodnak, más szempontból is fontos források: részint aláírás-listái az írástudás fokáról nyújtanak értékes információkat, részint pedig az eredeti iratokat kézbe vevő kutató gyönyörű pecsétlenyomatokat tanulmányozhat. 195 Lásd a függelékben a 3. sz. dokumentumot. *9f> KÖBLÖS 2005. 64., 89., 91 (6., 10., 11. sz.). 197 Uo. 107 (14. sz.). 198 Uo. 110(15. sz.). 199 Pl. DREL III. 62. e. Pápai református egyházközség iratai. Liszkay-gyűjtemény 142. 200 SZŰCS 1918. 31. 201 Mind az 1718. november 5-i, mind az 1720. augusztus 19-i királyi rendelet Veszprém vármegyének lett címezve. KÖBLÖS 2005. 30., 118 (2., 17. sz.). Veszprém vármegye 1719. június 28-án jelentést tett a kancelláriának a pápaiak vallásgyakorlatával kapcsolatban, és javaslattal is szolgált az ügy megoldására. Uo. 75-78 (9. sz.). 40 Acta Papensia VI (2006) (1-4.)
