Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Szemle - Égető Melinda: Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Veszprém vármegyéből 1626-1828
Szemle kát igényelt, de azt tapasztalhatja, hogy a régi szövegek elolvasása, értelmezése komoly szellemi erőfeszítést követel. A gyűjtőmunkát az teszi nehézkessé, hogy nem áll rendelkezésére tematikus jegyzék a levéltárakban őrzött hegytörvényekről, így azokat a különböző fondok tételes átnézésével lehet megismerni. A kormányhatósági, vármegyei, családi, uradalmi és egyházi levéltári iratok tömegét, a kézirattárak terjedelmes anyagát áttanulmányozva számíthatunk sikerre. A feladat majdnem akkora, mint a „tű megtalálása" a bizonyos kazalban. A forráskiadás napjainkban csoport- munka, s ez esetünkre fokozottabban érvényes: csak azokban a megyékben volt zökkenőmentes és eredményes a kutatás, amelyben a levéltárak is fel- és elismerték a téma fontosságát, s támogatták a forrásfeltárást. A Győr és Sopron megyei kötetnél Dominkovits Péter nyújtotta a legtöbb segítséget, de név szerint említhetnénk a Győr-Moson-Sopron megyei levéltárak számos dolgozóját és a győri Xantus János Múzeum munkatársait. A dolog természetéből adódik, hogy az Égető Melinda és Dominkovits Péter vezette kutatócsoport a széleskörű — Burgenlandra is kiterjedő — kutatómunka ellenére sem végezhetett teljes munkát. Nemzetiségek lakta régióról lévén szó, a szövegek többnyelvűsége is nehézséget jelentett. Veszprém megye esetében Égető Melinda két munkatársával: Dominkovits Péterrel és ifjú Hermann Istvánnal együtt állította össze a kötetet. A német forrás átírásában és összeolvasásában Tirnitz József (Sopron), a latinéban Kredics László (Veszprém) és Horváth József (Győr) segített. A magyar források pontosításában D. Takács Anita (Sopron) és Szirácsik Éva (Salgótarján) működött közre. A kötet összeállítását megkönnyítette, hogy Ács Anna, Csorna Zsigmond, s különösen Lichtneckert András kutatásainak köszönhetően a Veszprém megyei szőlőkultúra új- és legújabb kori története viszonylag jól feltárt. Ács Anna a tapolcafői, Csorna Zsigmond a somlóhegyi, Licthneckert András a Balaton-felvidéki szőlészet-borászat történetével foglalkozott. Az elmúlt negyedszázadban sok forrás ismertté vált, a kutatók számos hegytörvényt is feldolgoztak, többet kiadtak. Égető legújabb kiadványa összesen 52 forrásszöveget tartalmaz, melynek többsége (28) komplett hegytörvény, a többi vagy korábbi törvény módosítása, kiegészítése (9), vagy telepítési szerződés (8), egyéb szerződés (3) és földesúri statútum (4). A kiadványban 17 település szőlőhegyi kultúráját ismerjük meg egy vagy több időpontban. Ezek: Adásztevel, Bakonyjákó, Bársonyos, Berény (Vörösberény), Fokszabadi, Kajár (Balatonfőkajár), Kenese (Balatonkenese), Magyarszentkirály (Bakony- szentkirály), Nagyszőllős, Pápa, Somlóvásárhely, Súr, Szentgál, Szentkirályszabadja, Tapolcafő, Várpalota és Veszprém. A szöveggyűjtemény különlegessége, hogy a források fele három településhez köthető: Tapolcafőt 13, Nagyszőllőst 7, Várpalotát 6 forrásszöveg képviseli. Érdekes, hogy a történeti Veszprém megye mezőföldi részéről mindeddig nem került elő hegytörvény. A közzétett anyag zöme (22 forrás) a Veszprém Megyei Levéltárból került elő, a többi elszórtan innen-onnan: részben a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárból, részben a Magyar Országos Levéltárban őrzött családi levéltárakból (Nádasdy, Zichy cs.). Néhány dokumentum a Pannonhalmi Bencés Főapátságból, a pápai Gróf Ester246 Acta Papensia VI (2006) 1-4.
