Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Lakatos Artúr: A második bécsi döntés és a kolozsvári református egyház
Műhely maradt közösségekért.21 Ahogy Tavaszy Sándor is megfogalmazta, a Kolozsvár alá tartozó egyházközösségeknek nem mindegyike tért vissza Magyarországhoz. Az egyház eddigi viszonya a román államhoz meglehetősen összetett és ellentmondásos volt. Bár a román állam az egyház létezéshez és működéshez való jogát nem kérdőjelezte meg, sokszor diszkriminációt alkalmazott vele, s tagjaival szemben, így bőven keletkeztek olyan sérelmek, melyek rossz emlékként éltek a hívek lelkében. Érték az egyházat olyan károk is, melyekért nem feltétlenül tehető intézményi szinten felelőssé a román állam, kollektív mentalitás szintjén azonban a románság egy részének bűneként szokás elkönyvelni. Egy ilyen kárról tanúskodik egy, az ebben az időszakban kiadott nyilatkozat, mely az egyház levéltárainak helyzetét tárgyalja, és kijelenti, hogy a román hatóságok a román fennhatóság évei alatt nem bántották az egyházkerület levéltárát, egyetlen egy kivételes eset történt, még a zavaros időkben: 1918 decemberében és 1919 januárjában a Református Püspöki Levéltár anyagát a püspökség épületébe beszállásolt katonák nagyrészt felégették, a jelentés sajnos nem tartalmazza azt, hogy mi okból.22 A nyilatkozatot Tavaszy Sándor püspökhelyettes írja alá. A püspökség és a román állam kapcsolatának rendezése is napirendre került. A Romániában maradt sok százezer magyar etnikumú, református vallású román állampolgár érdekeinek minél hatékonyabb érvényesítéséhez szükség volt a kommunikációra és az együttműködésre. Romániában a fellángoló magyarellenes indulatok sok atrocitást eredményeztek, de nem sodorták végveszélybe az ott élő magyarságot; és az Antonescu nevével fémjelzett elkövetkező évek román vezetését ha nem is lehetett egy pillanatig sem magyarbarátsággal vádolni, nem kísérelte meg intézményesített keretek között felszámolni a magyar kisebbséget és ennek kulturális különállását biztosító intézményeket, mint a templom és az iskola. A bécsi döntést megelőzően 369 iskola és 5 óvoda volt az egyházkerület birtokában, majd a változások következtében ezek nagy része átkerült magyar fennhatóság alá, Romániában maradt viszont még így is 130 erdélyi és 7 regáti iskola, melyekről nem lehetett lemondani. A román vezetőség, ha nehezen is, de hajlandó volt tárgyalni. Ennek következtében az Igazgatótanács a román kormánynál közbenjárt és engedélyt is kapott 19 új iskola megnyitására.23 21 Református Szemle, 1940. szeptember 10. 387. 22TREKGY: I 9/1940. 10735. 23 EREKGY: 1 9/1940. 10921. Acta Papensia VI (2006) 1-4. 161
