Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Jakab Réka: Pápa város zsidó társadalma a XIX. század első felében
Műhely behajtásban vehettek részt. 1828-tól a türelmi adó fizetése lényegében szünetelt. A reformországgyűléseken végighúzódó vita 1846-ban ezen adófajta eltörlésével zárult. Az országos adó mellett a zsidóság azon része, amely nemesi telket, vagy pusztát bérelt, a vármegyének porciót fizetett, lakóhelyükön pedig földesuruknak ún. protekcionális, azaz védelmi vagy oltalompénzt. Pápa városa az Esterházy család birtoka volt, a város helyzetét is földesúri kontraktus, illetve az urbárium szabta meg. Lakóinak jogi helyzete aszerint is tovább tagolódott, hogy rendelkezte-e polgárjoggal vagy sem.20 Ebben a bonyolult jogi viszonyrendszerben a zsidóság legalább két vonatkozásban kellett igazodjon a kialakult szokásrendhez. A földesúrtól szerzett bizonyos jogok érvényesítésekor gyakran szembekerülhetett a városi polgárság érdekeivel. Pápán a városba betelepült zsidóság jogállása abban a tekintetben is különbözött, hogy a Belső-, azaz polgárvárosban, vagy a Külsővárosban telepedett-e le.21 Jogállásukat tovább színezte az, hogy milyen telken, milyen jogállású házban laktak, illetve mi volt a foglalkozásuk.22 A betelepülők a lakhatási jogért Pápán 5 aranyat fizettek. Az uradalommal kötött szerződésben a zsidó közösség jogot szerzett a hús- és kóserbor mérésre, fürdőház kialakítására.23 Lakhatási engedélyük megszerzése egyben bármilyen foglalkozás úzését, a szabad kereskedelmi tevékenységet is jelentette számukra, azonban nem részesültek a város vámmentességre vonatkozó kiváltságaiból. A jobbágytelekre települt zsidók ugyanazokkal az adóterhekkel tartoztak földesuruknak, mint keresztény társaik. Ok mint serialisták, házaik és földjeik után a városnak is fizettek ún. domesticát a házipénztárba, minden forint után 15 krajcártt. Az extraserialisták, akik nem a városi törvényhatóság alá tartozó telken laktak az uradalomtól haszonbérbe (árendába) vett javak után, vagy a kereskedelmi és iparos tevékenységük után adóztak. Ezen adójuk után nem fizettek a város házipénztárába. Adójukat a zsidó község szedte be és egy összegben egyenesen a vármegyei pénztárba fizette be. 20 A városiak jogállásáról és a polgárjogról lásd HUDI József: Pápa város önkormányzata a későfeudalizmus időszakában (1730-1847). Pápa, 1995. 27-30., 71-76. 21 A zsidók mintegy fele 1834-ben a Belsővárosban lakott, a városrész lakosságának mintegy negyedét tették ki. 22 VeML V. 2. a. Pápa Belsőváros Tanácsának iratai, jkv. 840/1834. sz. Pápa Belsőváros összeírása. 22 VeML IV. 1. b. 494/1848. sz. 106 Acta PapensIA VI (2006) 1-4.
