Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
1-2. szám - Műhely - Kasza Georgina: „Mitsoda élet az illyen!" Péter Krisztina contra Szőke László
Műhely segítségére volt: Füredről savanyúvizet hozatott apósának, a hiányzó szerszámokat a környék legjobb szakemberétől szerezte be. A házaspár egy gyermeket nevelt: Juditot. A kislány 1805 végén született. Péter Krisztina tisztességgel nevelte, óvta őt. Himlő elleni oltás miatt Pestre is vitték a gyermeket, rögtön a születés után. A férj eleinte feleségére is gondosan vigyázott: 1806 elején, amikor valamilyen nyavalya tört ki Veszprémben, ami majd átterjedt Pápára is, Krisztinát elvitette a városból. A feleség igyekezett nagyon jó gazdaasszony lenni. Apja, Péter Ferenc mindvégig kiállt lánya mellett, s támogatta őt. Többször figyelmeztette lányát: „amíg itt voltál Halason, minden konyhára valódat ellopta a szolgálód (...) ha jó gazdaasszony lettél volna, akkor nem esett volna meg".50 Péternek kezdetben nagyon jó kapcsolata volt lányával; tanította, segítette, támogatta lányát és vejét. Amikor később betegsége miatt nem tudott eljönni, kocsisát, szolgáját küldte Balhásra. A lány hamar elsajátította a legfontosabb háztartási ismereteket: szorgalmas és figyelmes gazdasszony lett: többször intézte a birtokkal kapcsolatos ügyeket, levélben kérte apját, hogy küldjön nekik ökröt, hogy szántani tudjanak. A családi-rokoni kölcsönöket mindig visszafizették. A lányból nemcsak jó feleség, hanem gondos gazda- asszony is lett. Szőke László keveset tartózkodott Balháson, munkája miatt nagyon sokat utazott; elsősorban Pestre, Veszprémbe és Pápára. A vármegyei megbízatásokat teljesítette, a helyi református egyházat erejéhez mérten támogatta. Apósa, ki csak „fiam uramnak" szólította, elégedett volt vele, amit házassága elején írt levelében is kinyilvánított: „Kedves fiam uram, hogy ha a' Leányomnak kedves fiam uram eránt viseltetett hivségéről és hajlandóságáról meg nem lettem volna győződve, ha tekintetes]. Veszprém vármegye vice- ispánnya, vagy még annál talán nagyobb személly lett volna is kedves fiam uram; de ugyan soha a' leányomat oda nem adtam volna".51 A gondok azonban hamarosan jelentkeztek, s azokat Péter Ferenc jó apához illően megkísérelte elhárítani. A házasság válságának első jelei 1807 nyarán mutatkoztak. Péter Krisztina panaszos levelet írt apjának, akivel szoros kapcsolatban volt (anyjának egyszer sem írt). Elmodnta, hogy férje azzal vádolta, hogy „én minő kurva vagyok, hogy én most viselössen jöttem meg ismét, a Jutzit nem esmeri gyermekinek... mit csináljak, mi lesz én belőlem, mitsoda élet az Hlyen "?52 A következő levelében így kesergett: „Már nem tűrhetem nem 50 Péter Krisztina és Szőke László válópere, No. 27. melléklet, 1806. július 3. Péter Ferenc levele lányához, Péter Krisztinához. 51 Péter Krisztina és Szőke László válópere, No. 6. melléklet, 1805. március 13. Péter Ferenc levele Szőke Lászlóhoz. 52 Péter Kriszina és Szőke László válópere, K. melléklet, 1807. június 18. Péter Krisztina levele apjának. Acta Papensia IV (2004) 1-2. 29
