Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Szemle - Molnár Antal: A katolikus egyház a hódolt Dunántúlon
Szemle A misszió történetének következő kérdése az egyházi hierarchiához való viszonya, a jezsuiták püspöki helynöki megbízása. Már maga a kérdés rávilágít arra, hogy a korabeli magyar főpapok, ez esetben a pécsi püspökök, bár egyházmegyéjüket nem tudták felkeresni, lehetőségeikhez mérten igyekeztek kapcsolatban maradi a vidék katolikus lakosságával. Meglehetősen szűkös lehetőségeik azonban csak arra terjedtek ki, hogy a jezsuiták helynö- keik útján ismereteket szerezzenek egyházmegyéjük helyzetéről, illetve névleges — de jogi értelemben igencsak fontos — főségüket kifejezzék. Bár a pécsi jezsuiták helynöki megbízatása csupán a lelki ügyekre szólt és a birtok- valamint adóügyekbe nem folytak bele, már maga a kapcsolat puszta ténye is hátrányosan hatott a török hatóságokkal és a balkáni missziós egyházszervezettel való kapcsolataikra. A pécsi jezsuita misszióról írt tanulmány részletes és érzékletes bemutatása a török uralom alá került Dél-Dunántúl vallási életének, s bár a szerző katolikus szemszögből vizsgálódik, munkájában kitér más felekezetek, elsősorban az unitáriusok viszonyaira is értékes adatokkal gazdagítva a korábbi ismereteket. Merőben más jellegűek a veszprémi és az andocsi jezsuita misszióról közölt tanulmányok. A jóval szegényesebb forrásbázis következtében terjedelmük tekintetében csak a Pécsről írottak árnyékában maradnak. Ráadásul — s ez különösen a teljesen hasonló adottságú andocsi misszióra igaz — a felmerült problémák is nagyban hasonlítanak azokhoz, amikkel a pécsi misszionáriusok szembesültek. Ennek következtében gyakran tűnhet úgy, hogy ismétlődések vannak a szövegekben. Ezeket olvasva felmerül, hogy az önálló tanulmányként helytálló írások egybefűzve és a Bevezetésben megfogalmazott programba illesztve már komolyabb átdolgozásra szorultak volna. Célravezetőbb lett volna a pécsi misszióról írottakba „beépíteni" a két másik misszió történetét, kiemelve azokat a pontokat, amelyek minden misszióban azonosak, illetve aláhúzva az esetleges különbségeket — megvilágítva azok okait is. Az eddig ismertetett tanulmányoktól tárgyát tekintve merőben különbözik az utolsó rövid írás. Ez a bosnyák ferencesek Pest-budai működését mutatja be. Ők a jezsuitáktól eltérően nem a magyar katolikus hierarchiához, hanem a Bosnyák Ferences Rendtartomány révén a balkáni egyházi struktúrához tartoztak. Tevékenységi körük is elsősorban a Buda-környéki és székesfehérvári délszláv katolikus kereskedőkre terjedt ki. A fentiek miatt nem tartom szerencsésnek a tanulmánynak a kötetben való szerepeltetését. Területileg ugyan a Dunántúlhoz tartozott a ferencesek működési köre, de a kötetet, illetve a szerző korábban hivatkozott köteteit olvasva számomra kevésbé a területi tagozódás, sokkal inkább a szervezeti különbségek tűnnek fontosnak. Elsőrendű különbségnek azt tartom, hogy a Acta Papensia III (2003) 3-4. 311
