Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Műhely - Kerpel Péterné: Egy reformkori pápai diákfolyóirat: a „Rózsa" (1836–1837)
Műhely Szabad lélekkel élj - 's mit a' jelen Lét nyújt, vedd el, - ne légy békételen. Nem idegen ez a műfaj a kor biedermeier polgárától. Az irodalmi élet tanyát üt a kocsmákban, vidám cimborákkal, gondűző itallal.48 Esetleg a szerző maga az előadó. Találunk erre jónéhány példát a későbbi években is (pl.: Petőfi bordalai). A francia irodalomban Beranger az, aki a bordalköltő típusát megteremti és népszerűsíti.49 A pápai gimnázium könyvtárában volt egy 1815-ös kiadású Beranger kötet, de bővebb információnk nincs róla sajnos, mert mára elkallódott már. Később kialakul a hazafias bordal, tipikusan a magyar biedermeier termékeként, miszerint, aki bort iszik, az rossz hazafi nem lehet, s ezt viszi világ- irodalmi tökélyre Vörösmarty a Fóti dal című versében. Diákszerzőnk szerény alkotásában a búslakodás okát ugyan nem találjuk, de a vers felütése, a komor sorssal való szembefordulás, és a megszólalás előtti intés Kölcseyhez rokonítja (Huszt). Fekete János más alkalommal a népdal, az óda és elégia műfajával jelentkezik a lapban - az utóbbiaknál Kölcsey és Vörösmarty hatása érződik. A Rózsa másik ifjú poétája, Sziics Dániel (1812-1884), pápai teológus, a Kisfaludy Társaság későbbi tagja.50 A kollégium tanulóifjúsága az általa költött Tiszteletversekkel köszöntötte Pázmándy Dénest, a Dunántúli Református Egyházkerület világi főgondnokát hivatalba lépésekor, 1837. július 5- én. Ez ifjúi szárnypróbálgatásainak sikerét jelentette. Az irodalmi közéletben epigrammáival, s főleg az ógörög irodalomból vett műfordításaival tűnt fel. Kezdetben az Athemewnban (1840) a Nemzeti Almanachban (1841—42) és az Országgyűlési Almanachban (1843) jelentek meg alkotásai, 1845-ben a Pápán kiadott Tavasz zsebkönyvbe is válogattak verseiből. Lucanus-fordításáért az Akadémia jutalmát kapta. Szophoklész színműveinek fordítását is elvégezte (1847) és 1848-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. Folyóiratunkban Szűcs három álnevet használt, Eromachus, Rényfi és Virányi. Versei mellett egy bírálatot is közzétett, de a 19. szám után egyetlen sort találunk tőle. A Rózsa 3. számába bejegyeztek Eromachus álnév alatt egy Rózsáról című, Tensi lantos után szabadon alcímmel ellátott verset, melyben „az illatajkú rózsát", mint a virágok királynéját igyekszik lefesteni. A rózsa „égi lakók kecses virága" — s egyúttal „a mosolygó Hölgy dísze és gyönyörje"51 A rózsa jelzői kissé erőltetettek, s az almanachlíra nyelvezetét idézik. A hosszabb lélegzetvételű költemény szabályos hét szótagú sorokba rendezett, szerzője igyekszik az időmértékes verseléshez szabni mondani48 WÉBER 1989. 45. 49 ZOLNAI 1935.80. 50 SZINNYEI XIII. Bp„ 1909.1172. sí Rózsa 1836-1837. 27. Acta Papensia III (2003) 3-4. 227
