Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
3-4. szám - Műhely - Kerpel Péterné: Egy reformkori pápai diákfolyóirat: a „Rózsa" (1836–1837)
Műhely valóját. Többnyire jambikus lejtésűek a sorok, amely arra utal, hogy a fordítónak nagyon fontos volt az eredeti szöveg metrumának betartása. Valószínűleg emiatt, vagyis a formai pontosságra való törekvés miatt vált helyenként nehézkessé a tartalom közvetítése. Gyöngybetűkkel írták be a folyóirat 9. és 10. számába Az Éjkirálynéhoz című nagyobb terjedelmű, patetikus hangú ódát, melynek kezdő képeiben holdszimbolika szerepel. Az éjszaka asszonyát ostromolja kérésével a vándor „ki busongva jár / Nem bírva fáradalmaival".52 A panaszos kétségbeesés oka Vilma hűtlensége. Endümion, a pásztorfiúból lett király segítségében reménykedik. Futnak a tíz és nyolc szótagból álló sorok, s egy könnyedebbre sikerült rész refrénként ismétlődik: Ah! csókolom kegyarczodat 'S ha még kicsiny hevem, jer szállj belém Endümion szent szelleme! így majd szerelmesen mosolyg felém A pár tű tő kökény-szeme S e két rokon láng egybe olvadoz Mint egykor a sziklák ölén Az álnok angyal értem gyulladoz.53 Szűcs ódáját is az erőltetett túldíszítettség, biedermeier keresettség jellemzi, pl.: „riasztó rémzetek", „lepke kényeit", „vezuvparázs", „tűzaj- kán", „csókszárnyakon", „csókvízzel", „szív-érzemény". A 9. számban közölt első rész sorai rímelnek (a-b-a-b) és szabályos négysoros versszakokba rendeződik a szöveg. A folytatásban a patetikus szárnyalás feloldja ezt a szigorú formát, a rímelés eltűnik, csak helyenként bukkan fel olykor-olykor, s csupán a verssorok szótagszáma nem változik, spondeusok és jambusok sorjáznak. Ennek oka lehet a sietség is, hiszen csak egy hét állt rendelkezésére a megkezdett vers befejezésére. Jó érzékkel választott másik álnevet bordalaihoz. A 19. számban egymást követő három „Anakreón után szabadon" magyarázattal ellátott bordal ügyes tollú versfaragóra utal. Legsikerültebb az első, amely valószínűleg szintén átköltése egy antik darabnak. Az anakreóni költészet a felvilágosodás hatására újra meghódította az irodalmat. Fő témája a barátságban, borozgatásban valamiféle idill felidézése, s eközben elfeledkezik a komor valóságról. Nálunk Csokonai Vitéz Mihály volt a legrangosabb képviselője, aki kötetnyi verset irt Anakreóni dalok címmel. Hogy mennyire elterjedt idehaza a jambikus lejtésű, hét szótagos versszakokból építkező anakreóni verssor, 52 Rózsa 1836-1837. 89. 53 Uo. 97., 99. 228 Acta Papensia III (2003) 3-4.
