Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Szemle - Pócs Éva szerk.: Demonológia és boszorkányság Európában
Szemle szállottság jelenségeket ismertető sorozatának második tételeként, a démoni/ördögi megszállottság formáját tárgyalja. Tisztában van azzal, hogy az ördögi megszállottság jelenségei egyrészt a népi kultúra nem keresztény rétegeivel és korábbi megszállottság-rendszereivel (démoni-, halotti-megszállottság) álltak és állnak szoros kapcsolatban — akár a néphit ördög-alakját, akár a jelenségkörbe tartozó rítusokat és hiedelmeket tekintjük —, másrészt tagadhatatlan az ördögi megszállottság hivatalos keresztény / egyházi képzeteivel és megítélésével való, igen nagy múltra visszatekintő folyamatos kölcsönhatásuk. Mindezek ellenére vállalkozik arra, hogy az általa önkényesnek ítélt szelekciós elv segítségével rendet vágjon e látszólagos káoszban. A nemzetközi kutatás legutóbbi eredményeivel (Sluhovsky, Sharpé) összhangban megállapítja, hogy a „megszállottság a boszorkányság rendszerén belül központi szerepet játszott"(142. old.), ugyanakkor legalább olyan elterjedt volt a „kisközösségi problémák” lehetséges megoldásaként, vagy csapásmagyarázó elvként (143. old.) való alkalmazása, mint a boszorkányságé. Az említett kutatók két, egymásba fonódó, de egymással párhuzamosan létező rendszerről beszélnek, amelyek minden bizonynyal döntően befolyásolták a korabeli népi boszorkányság képzeteit is. E ponton Pócs Éva sajnálattal jegyzi meg, hogy a kevés külföldi forráspublikáció miatt a konkrét esettanulmányok ritkák, így egyelőre ez az észrevétel még nem igazolt hipotézis csupán (142. old.) Ezzel szemben - többek között a munka- közösség tevékenységének is köszönhetően — a magyarországi boszorkányság forrásai bőséggel állnak rendelkezésre az ilyen típusú vizsgálatokhoz. Igaz, bennük az ördögi megszállottság jelensége ritkább, mint gyakorisága a nyugat-és déleurópai boszorkányüldözésben. Az ördögi megszállottság népi képzeteinek tárgyalásához így mindenképpen szükséges a recens htede- lemadatok bevonása is. E területen Pócs Éva nagymértékben támaszkodik a maga, illetve a tanítványai által végzett hiánypótló gyűjtésekre, valamint több kiváló, főleg erdélyi néphit-gyűjtésre, amelyek az igen közeli múlt hiedelmeiről, és a számos archaikus jelenséget konzerváló, virágzó ortodox benedikció és exorcizmus gyakorlatról tudósítanak. A boszorkányság és a démoni / ördögi megszállottság népi képzetei közötti analógiák felvázolásakor Pócs Éva kétféle viszonyrendszert állít elénk: a megszállott boszorkányt illetve a boszorkány általi megszállottságot. Úgy véli, hogy magyar vonatkozásban a testbe behatoló, a megszállott boszorkányt is ördögi attribútumokkal felruházó típus inkább a kora újkori boszorkányság hiedelmeiben lelhető fel, és ezt jelzi a boszorkányperek tanú- vallomásaiban gyakori ördög = boszorkány megfeleltetés. A boszorkányt kísértő ördög ugyanakkor a kora újkortól kezdve folyamatosan adatolható mind a magyar, mind az Acta Papensia III (2003) 1-2. 167
