Acta Papensia 2003 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 3. évfolyam (Pápa, 2003)
1-2. szám - Szemle - Pócs Éva szerk.: Demonológia és boszorkányság Európában
Szemle egyéb közép- és kelet-európai hiedelmek köréből. Pócs Éva a boszorkány általi megszállásnak három lehetséges módozatát ismerteti: a boszorkány az őt is megszállva tartó ördögtől nyert természetfeletti képességei révén (1.) emberként, illetve saját (2.) élő vagy (3.) holt alte- regójaként szállja meg az embert. (166-85. old.) Összességében minden bizonnyal elfogadhatjuk Pócs Éva konklúzióját: a megszállottság jelenségek — akárcsak a boszorkányság — sok esetben interpretációs sémaként működnek, különböző típusait inkább „úgy kell kezelnünk, mint egyazon jelenség különböző körülmények talaján létrejött változatait". Pócs Éva azt is nagyon világossá teszi, hogy e bonyolult képzetrendszerek esetében csak az egyes jelenségek vonatkozásában nyer értelmet az elit-populáris distinkció, amely a hiedelmeknek egy virtuális függőleges tengely mentén történő áramlását feltételezi. Mind a népi, mind az egyházi megszállottság képzetek esetében érdemes inkább a keleti és a nyugati egyház két, jól elkülöníthető, de egymással folyamatos kölcsönhatásban levő pólusát kiemelni (185. old.). Pócs Éva a már említett ginzburgi tradíció újraértékelésére tesz kísérletet, amikor az eddig "kvázi-samanisz- tikus"-ként jellemzett jelenségek egy részének esetében a megszállottság valamilyen formájaként történő értelmezést javasolja. A demonológia és boszorkányság európai történeti kontextusa mellett a tanulmányok egy másik része a magyarországi boszorkányság forrásaira épülő kutatásokat összegzi. Égető Melinda a szőlőhegyet mágikus helyszínként mutatja be: ez a boszorkánymulatság és a boszorkányrontás színtere. Vizsgálatát két másik forráscsoport, a 18. század második feléből származó hegyközségi artikulusok és a történeti klimatológia adataival egészíti ki. Úgy látja, hogy az egyre hűvösö- dő éghajlat okozta sorozatos rossz termést hozó évek és a nyomukban fellépő éhínségeket követően nálunk is megfigyelhető a boszorkányvádaskodás felerősödése, akárcsak Nyugat-Európában. Feltételezi, hogy e jelenség egyik indikátora a rontó céllal végzett időjárás-varázslás képzetének a boszorkányokkal való összekapcsolódása. (228-30. old.) Égető Melinda a szőlőhegyet a „természetfeletti erők működésének színtereként" jellemzi, s ebben a kora újkori gondolkodás kettős térszervező elve tükröződik (241. old.). Az ember számára veszélyes és tiltott természetfeletti helyeket nem csupán a fizikai határok — a szőlőhegyek esetében a mezsgyék, gyepük — választották el a biztonságos és ismert világtól, hanem a rendeletekben megfogalmazott különféle tilalmak és ezek szimbolikus mani- fesztációi, vagyis a helyekhez kapcsolódó, óvatosságra intő hiedelmek is (242M5. old.). Ugyanez az elv érvényesült a későbbiekben a mezsgyéken elhelyezett keresztek és a szőlőhegyre épült kápolnák, valamit az utóbbiakhoz kapcsolódó búcsúk esetében, hiszen ezek a termé168 Acta Papensia III (2003) 1-2.
