Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Sz. Kristóf Ildikó: A számoktól a (jogi) szövegekig: alfabétizációtörténet, olvasástörténet vagy kommunikációtörténet
Műhely SZ. KRISTÚFILDIHÚ A számoktól a (jogi) szövegekig: alf abétizációtörténet, olvasástörténet vagy kommunikációtörténet P N ÉPRAJZ, ANTROPOLÓGIA és történettudomány határterületein dolgozó kutatóként jelen írásomat egy, az alfabétizációtörténeti vizsgálatok általános koncepcióját illető problémafelvetésnek szánom. Az elmúlt két-három évtized nyugat-európai metodológiai vitáinak néhány fontos tanulsága, valamint személyes kutatási tapasztalataim alapján e vizsgálatok tárgyát és módszerét illetően szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni. Hagyományosan több tudományág is alkalmazta azt a sajátos kétpólusú — ám már eredetében is meglehetősen hipotetikus — megkülönböztetést, ami a verbális kommunikáció két fő formáját, az írásbeliséget és a szóbeliséget mintegy két külön entitásként tételezte, sőt társadalmi közegük, hordozóik terén is sokkal inkább szembeállította azokat egymással, mintsem hogy együtt létezésükkel, kölcsönös áthallásaikkal számolt volna. Ez a bináris oppozíció' nagyjában-egészében a közelmúltig, az 1980/90-es évekig jellemző volt a kommunikáció — úgy történeti, mint recens — módjainak a leírására és értelmezésére. A kulturális antropológia ugyanúgy alkalmazta,1 2 mint a néprajztudomány,3 s a történetül1 A strukturális antropológia atyjának, Claude Lévi-Straussnak az emberi gondolkodás elemi kategóriáinak a megragadására alkalmazott kifejezését veszem kölcsön. Claude LEVI-STRAUSS: La pensée sauvage. Paris, 1962. különösen 164-193. 2 Amikor Edward Tylor, a brit kulturális antropológia klasszikusa a múlt század végén az írásbeliség megjelenését tárgyalta az emberiség történetében, a „barbárság” (szóbeliség) fokáról a „civilizáció" fokára való felemelkedést hangsúlyozta, s jogosnak látott egy az írás használatára, illetve nem-ismeretére épülő megkülönböztetést korának társadalmai között. Edward B. TYLOR: Anthropology. Ann Arbor: The University of Michigan Press 1960 [1881 ]. 67-78. Az emberi kommunikációnak a gesztusnyelvtől a kép-, majd szóírás megjelenése felé tartó „fejlődését” oralitás és írásbeliség hasonló evolúciós megkülönböztetésének a jegyében tárgyalta másik alapvető munkájában. — UO.: Researches intő the Early History of Mankind and the Development of Civilization. Chicago-London, 1964 [1865]. Az írásbeliség antropológiájának tulajdonképpeni megalapozója, Jack Goody először egy társszerzővel írott tanulmányában fogalmazta meg oralitás és írásbeliség (immár nem evolúcionista, hanem funkcionalista ízű) szembeállítását. Jack GOODY - lan WATT: The Consequences of Literacy. Comparative Studies in Society and History V (1962—1963) 304- 345. (Részleges magyar fordítását Id. Szóbeliség és írásbeliség. A kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig. Szerk. NYÍRI Kristóf és SZÉCSI Gábor. Bp., 1998. 111-128). Ezután több könyvében is bővebben tárgyalta a két kommunikációs technika közötti különbségeket illetve azok társadalmi, jogi, gazdasági és kulturális következményeit. Jack GOODY (ed.): Literacy in Traditional Societies. Cambridge, 1968. — UO.: The Domestication of the Savage Mind. Cambridge, 1977. — UO.: The Logic of Writing and the Organization of Society. Cambridge, 1986. Majd, eredeti elképzelését némileg módosítva, nagyobb teret szentelt a két technológia közötti átfedéseknek és kölcsönhatásoknak. — UO.: The Interface Between the Acta Papensia II (2002) 1-2. 3
