Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Dukkon Ágnes: A tanítás és a szórakoztatás szempontjai a XVII. századi könyvnyomtatók gyakorlatában
Műhely 1640: Istvánfi Pál: Historia az Voltér királyról. Ez nem más, mint a Boccaccio Dekamer ónjából ismert novella, Gualtieri őrgrófról és feleségéről, Griseldáról Istvánfi által versben feldolgozott változata. (Érdekességként megemlítem, hogy az angol Chaucer (1340-1400) is szerepelteti ezt a történetet — mely egyébként tipikus középkori exemplum az emberi lélek megpróbáltatásairól — a Canterbury mesékben. A Voltér és Grizeldisz néven emlegetett szépbistória 1539-ben készült, János király és Izabella esküvője alkalmából. Ez a lőcsei nyomtatás a mű harmadik kiadása száz év alatt, az első kettő nem maradt fenn. 1643: Comenius: Janua linguae latinae reserata aurea (RMK I. 742a), Comenius: Januae linguae latinae Vestibulum (RMK I. 742b). Ez a két tankönyv különösen figyelemreméltó tétel, melyekből diákok nemzedékei tanulták a latint a XVII. század második felében (Gyulafehérvárott is kiadták ugyanebben az időben, tehát viszonylag széles körben elterjedt mindkét könyv). Köztük az a Jászberényi Pál is, aki 1653-ban Sárospatakon Comenius tanítványa lehetett, s később Angliába kerülve nagy sikert ért el az angolok számára készített latin-angol nyelvkönyvével.4 Ha a többi magyarországi nyomda kiadványait átnézzük, mindenütt hasonló képet kapunk, vagyis az erkölcsi és szellemi gyarapodást szolgáló könyvek mellett egyre nagyobb kereslet (és kínálat) van a szórakoztató kiadványtípusokra. Az egyes kiadók között természetesen mennyiségi és minőségi különbségek vannak. A lőcsei Brewer- nyomdával összevethető a kolozsvári és a nagyszombati nyomdák tevékenysége: mindhárom város egy-egy régió kulturális központja is, és ez tükröződik a kiadott művek választékában. A rövid ideig működő, kisebb nyomdák könyvkiadását nehéz a fenti szempontok alá besorolni, mert legtöbb esetben hiányosak a velük kapcsolatos adataink, töredékesen maradtak fenn az ott megjelent művek stb. Jó példa erre a pápai nyomda története: Szepesváraljai Bemard Máté Németújvárról telepítette Pápára az 1620-as évek elején,5 1624-től 1630-ig működött. Kiadványai közt szerepelnek kalendáriumok, protestáns vitairatok (pl. Samarjai János Magyar harmonia... RMK I. 573) és Pécseli Király Imre komáromi iskolamester majd lelkész Abecedarium Latini- Hungaricum c. könyve. Ez a kiadvány egyben ékes bizonyítéka annak a XVII. század folyamán egyre határozottabban érvényesülő törekvésnek, hogy az írás-olvasás tanításához minél több segédanyag kerüljön az iskolákba. A töredékesen fennmaradt kötetecske felsorolja a latin és magyar hangzókat és szótagokat (pl. Consonantes praepositae et suppositae vocalibus, Egy Szó tevő bötüc után és előtte való massal eggyüt zengő bötüc), utána következik a Miatyánk, az Udvözlégy, a Hiszekegy, a Tíz parancsolat, asztali áldás, hálaadások, reggeli, estéli imádságok, könyörgés a Szent- lélekhez, Szűz Mária éneke (a Magnificat) és Simeon éneke latinul és magyarul. A címlapon kilenc személy neve olvasható, akik fiaiknak dedikálják az ábécés könyvet, köztük Bemard Máté, a nyomdász és Pécseli Király Imre, a szerző. Ez a kevés, és csak töredékesen ránk maradt pápai anyag is tükrözi a kor nagyobb könyvkiadói által 4 Erről Id. DUKKON Ágnes: Comenius nyelvtanítási módszerének tükröződése Jászberényi Pál latin-angol nyelvkönyvében = Magyar Könyvszemle, 1997.1. sz. 76-82. 5 V. ECSEDY Judit: Egy dunántúli református nyomda sorsa. In: OSzK Évkönyv 1979. Bp., 1981. 303—352. 74 Acta Papensia II. (2002) 1-2.
