Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Sz. Kristóf Ildikó: A számoktól a (jogi) szövegekig: alfabétizációtörténet, olvasástörténet vagy kommunikációtörténet
Műhely süveg asztalra csapásával a fejre esküvésre történő jellegzetes felszólítás26, vagy a büntetésül szolgáló hajlenyírás27. Figyelemre méltó, hogy e gesztusok igen nagy része a test sajátságos használatára épül: az emberi test maga is aktívan résztvesz valamely jogi aktus legitimálásában és reprezentálásában. Eddig a tipológia. Említésre méltó, hogy a kortársak egyike, a jogi kommunikáció finomságaira szemmel láthatólag igen fogékony Otrokocsi Fóris Ferenc is megfogalmazott már valami hasonló felosztást Breve specimen introductionis in jurisprudentiam methodicam című, Nagyszombatban 1699-ben kiadott latin nyelvű munkájában. Amikor a polgárjogi szerződések típusait vette számba — „Obligationes; sub quibus varii generis contractus comprehenduntur, inprimis quatuor illi celebres”28 —, maga is megkülönböztette a fent leírt négy formát, jóllehet, rendszere nem egészen fedi az általam javasoltat. Otrokocsi „kommunikációs” tipológiájának első csoportja („qui ineuntur Re; uti sunt, Mutuum; Commodatum; Depositum & Pignus”) a szimbolikus tárgyakkal jelölt szerződéstípusokat foglalja magában, második csoportja („Verbis; uti sunt Stipulationes, quae praecedente interrogatione, & subsecuta statim responsione congrui ente] perficiuntur”) az oralitás és a szimbolikus cselekedetek (kézfogás29) által létrehozott egyezségeket tartalmazza, harmadik csoportja (,JLiteris; quo spectat [sic!] hodie chirographum debitoris”) az írásba fektetett szerződéseket, negyedik csoportja („Consensu solo; uti sunt, Emptio &. Venditio; Locatio &. Conductio; Emphyteusis; Societas; Mandatum”) pedig a puszta szóbeli akaratnyilvánítás útján létrejöhető kölcsönös kötelezettségeket különíti el30. esküdteknek] meg-mutassák, azon két rendbeli Polgároknak bizonyság tételekre mennyi sebek és kékek megbizonyosodnak, {a sértő fél] a' törvénnynek következendő napjában harmad magával az egy hitet le-tévén purgálbattya vagy mentheti meg magát. Hogy ha penig {a sértett] azon ütéseket, kéket és sebet meg-nem mutattya, tehát csak maga hitével-is az In causam Attractus [a vádlott, a sértő fél] meg-mentheti magát.” Jus civile. 31-32 (Tractatus secundus, Titulus III), Id. még uott. 81-82 (Titulus LXII). A kék- és vérmutatás boszorkányvallomásokban való lehetséges megjelenési formáit tárgyalom: KRISTÓF Ildikó: How to Make a (Legal) Pact... Ld. mégTAKACS Lajos: Törvénybéli orvosság. In: UÖ.: Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI—XVII. századból. (Sajtó alá rend. Benda Kálmán). Bp., 1961. 277. 26 A szokást kiválóan illusztrálja egy 1611 -ben Rohoncon (szalónaki uradalom) lezajlott per, melyben egy gazda azzal vádolta a szomszédját, hogy az kivagdosta a szőlőtöveit. A vádat tagadó alperes a következőképpen szólította fel a felperest, hogy esküdjön a fejére: „Az ellen felelt Szabó Pál fia, hogi nem ü dolga, sem az ü chelekedet j. Hanem a sueget az aztabra tette a terujnben es monta: Rak ream; ezta kisebseget fel nem uöttem uobia djomjert, mert azen tümetjs el meczettek.” Varga Endre: i. m. 123 (51. sz.). (Kiemelések tőlem: Sz. K. I.) Ugyanezen fejrevalóhoz fűződő jellegzetes büntetőszokás volt még, hogy ha valamely tanácsos süvegét kidobták a tanácsházából, az az illető testületből való kizárását jelképezte. Szatmár város 1618-as statútuma például a titoktartást megszegő tanácsosok büntetéseként emlékezik meg róla. Corpus statutorum III. 584. Hasonló, a testtel és a ruházattal kapcsolatos, jogszokásszerű büntetésformákról ld. TARKANY SZŰCS Ernő: A jogi népszokások szankció-rendszere = Ethnographia XCI 3-4 (1980) 372-392. 27 Szeged városban az 1760/70-es években például jószágtolvajok gyakori büntetéseként fordul elő a (rendszerint fiatalabb) elítéltek hajának a levágása. CsmL, SzL, IV. A. 1018. d. 2, 3. Ld. még TÁRKANY SZŰCS Ernő: A jogi népszokások... 379. 26 OTROKOCSI FÓRIS Ferenc: Breve specimen introductionis in jurisprudentiam methodicam. Nagyszombat: 1699. 25 (RMK II. 1972, kiemelések az eredeti műben). 29 Pápai Páriz latin-magyar szótára a stipulatio szónak csak az egyezség-, illetve szövetségkötéssel kapcsolatos általános, illetve a kezességgel kapcsolatos konkrét jelentéstartományára utal: „Szövetség-tétel formájának elő-adása. Valamiért való kezességre kérés." PAPAI PÁRIZ Imre: Dictionarium Latino-Hungaricum. Tyma- viae: 1762. Kora újkori polgári pereinkben azonban sdpulaúo manibus összetételben is gyakorta előfordul, ami „kézfogást”, „parolázást” jelent. Ld. a 21. jegyzetet. 30 OTROKOCSI FÓRIS Ferenc: i. m. 25. Kiemelések az eredeti műben. Acta Papensia II (2002) 1-2. 13
