Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Dominkovits Péter: Az írásbeliség szerepe egy XVII. század eleji mezőváros (Szombathely) jogéletében
Műhely kozhatunk iratokkal történő bizonyítással, és a peres felek vitáiban is hangsúlyosak' bán szerepel bizonyító irat bemutatásának megkövetelése. Az a jelenlegi ismeretek birtokában biztosan még nem mondható meg, hogy mindez véletlennek, azaz az átlagos mezővárosi polgárnál rangosabb személyek örökösödési pereinek köszönhető, vagy emögött már változási trend látható. Ilyen pl. Szlajcsics Mátyás deák, a győri püspök volt keszői, majd szombathelyi provizorának örökösödési pere, amelyben 1614 februárjában mindegyik érdekelt fél a másiktól kívánja meg a meghatározó bizonyító irat bemutatását.21 22 A peres felek vitája, illetve a bizonyítás során ha bármely — eseteinkben olykor összeolvadó — perszakban írásos bizonyítékok kerülnek felemlítésre, illetve a magisztrátusnak bizonyságképpen bemutatásra, úgy többnyire Szombathely város magisztrátusa által kiadott, a város hiteles pecsétjével megpecsételt okiratot kell érteni. Olykor az is előfordult, hogy a bíró és a magisztrátus (város) nevében kiadott okiratra nem a communitas, hanem a bíró saját pecsétje került. A kiadmányok megpecsételé- sét egyébként többnyire a bíró végezte.23 Ugyanakkor örökségi perekben is gyakran találkozunk hiteleshelyi, elsősorban a vasvári társaskáptalan által kiadott okiratokkal, míg más város (pl. Pápa) hivatalos kiadmányával is. Chemetey István leánya, Katalin pedig, akinek az apja Vas vármegye és a tágabb térség birtokos nemességének sorába tartozott, „nádori osztálylevél” bemutatását említette.24 Egy adott perben, a peres felek által bemutatott több, egyes esetekben eltérő fórumtól származó közhitelű okirat felveti a bizonyító iratok jogi hierarchiájának kérdését is. Ilyen eset történt 1607. január 21-én. A Csörge Benedek-féle házörökség ügyében felvett perjegyzőkönyv egyértelműen fogalmaz: a városi ügyben a vasvári káptalan kiadmányánál autentikusabbnak tartják azt az okiratot, amelyet a város adott ki, még akkor is, ha azt a bíró nem a város pecsétjével, hanem a sajátjával erősítette meg, mert ahogy indokolták: a bíró ezt a háborús, zavaros iratok miatt kellett hogy megtegye.25 Ugyanez a jogelv tűnt fel egy év múlva, Nemesszegi György folytatólagosan felvett örökségi perében is. Az alperes a vasvári káptalan által kiállított felvalló levelet (litterae fassionales) mutatta be, mire a felperes ügyvédje Werbőczy Hármaskönyvének III. rész, 13. címére hivatkozva a bizonyíték elvetése mellett oly módon érvelt, hogy e város magisztrátusa semmiféle hiteleshelyi, vagy más város 21 SzhR II. Nr. 841-842. (1614. febr. 22.), vö.: uo. Nr. 856. (1614. márc. 7.) Szlajcsics (ZlaycKich) 1587- 1590 között a keszői vár provizora volt (Kenyeres 1999/2000. 73.) Itt szeretném megköszönni Kenyeres Istvánnak baráti szívességét, kéziratos munkája használatának lehetőségét! Az 1592. évi urbárium a szombathelyi vár provizoraként szól róla (ZÁGORHIDI CZIGÁNY 2000. 95.). Ekkor Pestvármegyei Gáspár töltötte be a keszői provizori hivatalt (HORVÁTH 2001.) 21 A bíró saját pecsétjének használatát ld.: SzhR I. Nr. 64. (1607. jan. 20.). Az iratok megpecsételésére: 1612. december 6-a körül a bíró több iratot is megpecsételt akkor, amikor a felperes Forián Imre a saját igazát bizonyító közelebbről meg nem nevezett peres iratot elkőhozta, aminek megpecsételését Tapolczay Pál tilalompénz letétele ellenében időlegesen megakadályozott, ld.: SzhR II. Nr. 703. (1612. dec. 30.) 24 SzhR II. Nr. 760. (1613. jún. 21.) 25 SzhR I. Nr. 64. Acta Papensia II (2002) 1-2. 45
