Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Szemle - Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában
Szemle tosabbak. Mindkét kötet lényegében egy-egy történészkonferencia anyagát foglalja magában. Az első tanácskozást 1994-ben, a másodikat pedig még 1997-ben rendezték Veszprémben. (Ez utóbbi eset jól mutatja a társadalomtudományi műhelyek rossz anyagi helyzetét, melynek következtében az elhangzott előadások csak mintegy öt évvel később jelenhettek meg.) Az alábbiakban bemutatásra kerülő kötet 32 tanulmánya mind témájában, mind a kutatók által választott megközelítési módokat tekintve színesebb és élvezetesebb elődjénél. A gazdaságtörténet, a demográfia, a statisztika vagy éppenséggel a hagyományos értelemben vett helytörténet mellett ezúttal helyet kaptak a helyi elit hatalmi viszonyait, kapcsolatrendszerét, a polgárság mindennapi életének egyes jelenségeit, a Dunántúlon élt emberek szokásait, mentalitását elemző írások is. Máris sietünk hangsúlyozni, hogy mindkét kötetben jócskán akad kivétel e szembeállítás alól, hisz már 1995-ben olvashattunk például a pécsi polgárok mecénási tevékenységéről vagy Keszthely idegen- forgalmának kiépüléséről és bizony 2002-ben is átlapozhatunk számos meglehetősen egysíkú, a történészi kérdés- felvetést nélkülöző tanulmányt. Ennek ellenére úgy véljük, hogy a szemléletbeli váltás e néhány év alatt is jól érzékelhető, amely a jövőre nézve további reményekkel kecsegtet. Földrajzi értelemben is rendkívül változatosra és reprezentatívra sikeredett a kötet. A Dunántúl szinte minden jelentősebb városáról találhatunk itt elemzést (Pécs társadalmával például hét írás foglalkozik), de bepillanthatunk többek között Bécsújhely és Eperjes dualizmuskori életébe is. A konferenciakötetekre általában is jellemző, hogy a bennük szereplő tanulmányok tartalmi és formai szempontból egyaránt egyenetlen színvonalúak. Ezúttal sincs ez másként: egyes szerzők a konferencia óta eltelt évek során tovább dolgoztak, átírták, frissítették munkájukat, mások viszont még a jegyzetekkel is fukarkodtak, írásuk nyelvi megformált- sága megőrizte az élőbeszéd fordulatait. Az alábbiakban azokat a tanulmányokat igyekeztünk összeválogatni, amelyekről úgy véltük, hogy a leginkább követik a társadalomtörténet-írás életében az elmúlt évtizedekben lezajlott szemléletbeli és módszertani változásokat. A kötet bevezető tanulmányát Gyáni Gábor írta. A szerző nagy ívű áttekintést ad a polgárosodás fogalmának jelentésváltozatairól, a reformkortól az 1989-es rendszerváltozásig terjedő időszakot elemezve. Kossuth Lajos és Vajda János szövegeitől kezdve Szekfű Gyula és Erdei Ferenc írásain át, Péter László és Szelényi Iván tanulmányáig követi nyomon a 19—20. századi magyarországi modernizációról és társadalmi átalakulásról született értékeléseket. Ezt követően pedig önmaga tesz kísérletet arra, hogy a társadalomtörténeti kutatások számára újrafogalmazza a hazai polgárság és a középosztály történetének megismerési lehetőségeit. Gyáni legfőképpen a témában folytatott empirikus kutatásokat hiányolja. Javaslata szerint a polgárság életének, társadalmi viszonyainak a pontosabb feltérképezése a fogyasztói szükségletek változásainak és az adott társadalmi csoport kulturális gyakorlatának az elemzése révén válik lehetségessé. A szerző szerint nagyobb figyelmet kell fordítani a professzionalizáció folyama284 Acta Papensia II (2002) 3-4.
