Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Szemle - Várostörténet és közműveltség. Helytörténeti írások a régi pápai sajtóból
Szemle kedő kifejezés (kerüljön közlésre, 7. o.), rossz szóhasználat (Pesty anyagok, felleltároz — felesleges az igekötő, 7. o.), nehézkes mondatszerkezet (Pesty Frigyes helynévgyűjtő anyagára beérkezett adatok óta... Így 1864-től a változásokat figyelembe véve kellett a „történelmi megye” helységeinek a beérkezett kérdőívek anyagaiból felkutatni a lehető teljes megyei anyagot. — Mi lehet a mondat alanya? 7. o.) Ahhoz, hogy a Pápai Műhely igazán nagykorúvá váljék, az ehhez hasonló hibák kiküszöbölésére is szükség lenne. Sebő József Várostörténet és közműveltség. Helytörténeti írások a régi pápai sajtóból. Váh, szerk.: Mezei Zsolt; jegyz., bibliogr.: Hermann István, Hudi József, Mezei Zsolt. Pápa, Pápai Művelődéstörténeti Társaság, 2001. 255 oldal (A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 14.) „Nincs unalmasabb olvasmány, mint a tegnapi újság” — halljuk gyakran a mondást, melyet főként az újságírók, a mai újságok írói szeretnek hangoztatni. A magunkfajta könyvtárosok, helytörténészek viszont éppen ennek az ellenkezőjéről vannak meggyőződve: a régebbi újságokban megjelent írások ma már fontos, helyenként pótolhatatlan, más forrásokból fel nem lelhető értéket jelentenek számunkra. Ezen véleményünket jelentős mértékben erősítheti a „Várostörténet és közműveltség" című gyűjteményes kötet, mely az 1988-ban alapított Pápai Művelődéstörténeti Társaság immár 14. kiadványaként látott napvilágot, Pápa Város Önkormányzata, valamint a Veszprém Megye Kultúrájáért Közalapítvány anyagi támogatásával. A kötet Hudi József rövid, de adatokban és gondolatokban egyaránt gazdag bevezetőjével indul, melyben az elfeledett értékek feltárását és bemutatását is fontos feladatának tartó Pápai Művelődéstörténeti Társaság legújabb vállalkozásának indítékairól is olvashatunk: „E mostani, némileg rendhagyó kötet arra vállalkozik, hogy három meghatározó helytörténész — Jankó László, Kis Ernő és Molnár István — munkásságából sajátos módon adjon ízelítőt. Nem a korábban folyóiratokban, tanulmánykötetekben megjelent tamdmányok újraközlése a célunk — bár ez is tanulságos lenne —, hanem a pápai sajtóban megjelent írások megmentése a biztos 'enyészettől', a feledéstől." Majd a kérdésen meditálva, hogy érdemes-e ezen rövid írásokat újraközölni, Hudi József egyértelműen pozitív választ ad: ..... olyan írásokról van szó, amelyek eredeti levéltári kutatásokon, helyszíni anyag- gyűjtésen és személyes megfigyelésen alapulnak, s ezért megérdemlik figyelmünket. Megérdemlik azért is, mert a városi levéltár anyaga a II. világháború során nagyrészt elpusztult, így a sajtóközleményeknek tudományos értékük mellett dokinnentumér- tékük is számottevő." A kötet három szerzőjének közös jellemzője, hogy életük egy hosszabb- rövidebb időszakában Pápán működtek, és itteni ténykedésük ideje alatt rendszeresen publikáltak a helyi újságokban is. Közülük Kis Ernő a „leginkább pápai”, hiszen ő itt született, majd másutt végzett tanulmányai után 1882-ben, 26 évesen ide tért vissza tanítani, hogy egy 276 Acta Papensia II (2002) 3-4.
