Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Szemle - Várostörténet és közműveltség. Helytörténeti írások a régi pápai sajtóból
Szemle évtizeddel később a Református Kollégium igazgatását is átvegye, és végezze azt negyedszázadon keresztül; majd még egy nyugdíjas évtized is itt adatott neki, hogy azután végső nyughelyét is szeretett városában leljen. A Győr-Révfaluban született Jankó László 1903-ban lett a Pápai Állami Tanítóképző rendes tanára, és éppen 25 esztendőn keresztül tanított itt; de Győrbe való visszakerülését követően sem szakadt el a várostól, egy ideig még jelentkezett írásaival a pápai lapokban is. Molruír István viszont csupán egy évtizedig élt Pápán: az 1937-től 1947-ig hittanárként, majd plébánosként itt töltött időszak alatt azonban aktív résztvevője, hű krónikása volt a város kulturális életének; és történeti tárgyú cikkei is rendre megjelentek a helyi újságokban. A kiadvány összeállítását végző Mezei Zsolt a kronológiát követve rendezte sorba az írásokat: a három szerző a városban töltött életszakaszukat tekintve időrendben követi egymást, az egyes blokkokon belül pedig a megjelenés éve alapján rendezték sorba az írásokat. Mindegyik „fejezetet” a helytörténész arcképe, valamint rövid életrajza vezeti be; ez a dicsérendő megoldás lehetővé teszi, hogy a Pápa helytörténetében tájékozatlanabb olvasó is „el tudja helyezni” a szerzőket. A cikkek kettős jegyzeteléssel kerültek közlésre: az olvasó a lapok alján megtalálja a szerzők egykori megjegyzései mellett a Hermann István, Hudi József és Mezei Zsolt által készített kiegészítő, az újabb kutatások eredményeire utaló, vagy a szerző esetleges tévedéseit kiigazító jegyzeteket is — ez utóbbiakat félkövérrel szedve. Meg kell jegyezzem, hogy ez utóbbiakból lényegesen több van, mint az egykorú- akból: ez egyrészt a sajtó alá rendezők alaposságára utal, másrészt fényesen bizonyítja a pápai helytörténeti kutatások utóbbi évtizedbeli eredményeit. A kötetbe beválogatott írások meglehetősen változatosak, mind műfajukat és jellegüket, mind választott tematikájukat tekintve; az alábbiakban csupán néhány fontosabb jellemzőt emelnék ki, érzékeltetni akarván a szerzők közötti különbségeket is. Kis Ernő itt újraközölt másfél tucatnyi írása közül az első 1888-ban, az utolsó 1922-ben látott először napvilágot; azaz az elsőt még egy pályakezdő tanár írta, az utolsókat már egy nagy tapasztalattal rendelkező, nyugalmazott igazgató. Az első írásokban még korábbi nyomtatott forrásokra támaszkodik: így a pápai küldöttség 1861-ben történt dákai tisztelgő látogatásáról a Győri Közlöny korabeli cikkéből veszi adatait; a „Nyolcvan év előtt" című, 1889-ben írt cikkében pedig Napóleon hadainak pápai „látogatásáról” számol be, Zsoldos János megyei főorvos 1817-ben publikált feljegyzéseit használva fel forrásul. Már itt kitűnik azonban a témaválasztásbeli jó érzéke: hiszen a Dákára kivonuló küldöttség gróf Batthyány Lajos özvegyét és az éppen nála tartózkodó Teleky Lászlót kívánta megtisztelni, „vezérszónokai” pedig Tarczy Lajos híres kollégiumi professzor, ill. Vaszary Kolos (a pápai bencés gimnázium fiatal tanára, a későbbi hercegprímás) voltak — vagyis a Pápai Lapok 1888. évi olvasói nem akármilyen „szereposztással” találkozhattak a cikkben. Az 1900-as évek elejétől megjelenő írásaiban Kis Ernő már inkább levéltári forrásokat használ fel, esetenként időben is visszalépve a történelemben: a kollégium 17. századi diákjainak életét kutatja, Bottyán János tábornok és Pápa Acta Papensia II (2002) 3-4. 277
