Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Szemle - Ny. Nagy István: Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. Történelmi Veszprém megye
Szemle céllal természettudomány elnevezéssel új kutatási főirányról döntött, s 2002. december 1-jén ennek művelésére egy új bizottságot is létrehozott. Mintha csak nekik küldte volna adalékul Gulden Eridre plébános úr „Ács-teszéren Május hó 4-én 864": „.. .Szeréntem Bakony népe méltán hasonlítható az evengeliomi tékozló fiúhoz --A kárhozatos erdőpusztítás neme- zése sehol sem boszidja magát széles e hazában oly érzékenyen, mint épen nálunk a Bakonyban. — Ma holnap se fánk, se földünk, sem pedig legelőnk nem lészen, holott a többször említett 1747-ki urodalmi Conscriptio szerént Teszér a legmeszebb rónáknak a legjutányosabb fajzást engedte, és jövedelme sen virágzó szarvasmarhatenyésztés mellett csak közép makktennéssel legalább is 5000 sertés makkoltatással hizlaltathatoii.. .”(35. o.) Ajkáról pedig azt írja a jegyző és ,,a’ helynevek magyarázására megrendelt bizottmány”: „.. .A' helység a régibb időben a’ mostani fekvésétől Keletről — a' határmik egy felemelkedett magaslatján volt. Melyet tán a’ lakosok az elemek dú- lásai — mint víz rohanások okozta földszakadások — miatt kíntelenek voltak oda hagyni: azirl azon hely máig is jel Ajkának neveztetik, s’ szántó földnek használtatik." (21. o.) Pesty Frigyes kéziratos helynévtára az Európai Unióban való belépésünk előestéjén jelent meg, s alapos tanulmányozása a magyar regionális gondolkodás számos kérdőjelével szembesít bennünket: csakugyan így kelletl-e felállnia a magyar régióknak, ahogy azt a közelmúltban az Országgyűlés szentesítette? A jelenlegi Közép-dunántúli Régió kistájait - Szigligettől Esztergomig, illetve Dunaújvárosig, Sárbogárdig — vajon mi köti össze? A dunántúli kisrégiók történelmi kötődéseit, hagyományait figyelembe véve talán jobb megoldás is elképzelhető lett volna. Gondoljunk itt Veszprém megyének az eredeti elképzelések szerinti Nyugat-dunántúli Régióhoz való csatolására. A régiók első tervezése során még ez a felosztás szerepelt, ám pillanatnyi érdekek — a szerves történelmi fejlődést figyelmen kívül hagyva — mást diktáltak: a Burgenlanddal közösen kapott pénzen, Veszprém megye kiszorítása révén, immáron csak három megyének kellett osztoznia: Zalának, Vasnak és Győr-Sopron-Mosonnak... Mintha csak erre rímelnének Pesty Frigyes gondolatai: „...az új geographiai felosztás kiegyengeti a réginek nyomait, és a változott viszonyok problémákat hagynak hátra, melyek megfejtését a műveltség haladásával el nem odázhatjuk." A kötet eszmei értéke messze több, mint az első látásra forráskiadvány jellegéből következnék: továbbgondolásra késztető mű. A kötetet a szerkesztő alapos munkájának köszönhetően jól használható mutatók egészítik ki: földrajzi, német helynevek, szöveg közt szereplő település- és tájegység-helynevek, tárgy- és személynév-mutató. A hagyományos szerkesztői teendőkön kívül számos esetben szakszerű értelmezésre is szükség volt. A szerkesztő betűhív átiratra törekedett, megtartva az eredeti kéziratok helyesírási és stilisztikai jellegzetességeit. Például az ij, y betűket és az aposztrófokat: ’a, s’. A latin szószerkezeteket, szövegrészeket jó lett volna a rövidítések feloldásával közzétenni. E hiánypótló és régen várt forráskiadványban, sajnos, bosszantó nyelvi hibák is előfordulnak: betűelütések (Veszprém Megye Kultúráján Közalapítvány, 4. o.); helyesírási hibák (Pesty féle — hol kötőjellel, hol anélkül, 5. ill. 7. o.); széleskörű (egybeírva 7. o); terpeszActa Papensia II (2002) 3-4. 275
