Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
3-4. szám - Műhely - Kis-Halas Judit: „Amikor gyógyítok, angyalok jelennek meg a szemem előtt”
Műhely A plébános több esettben is megerősíti őt: gyógyítói küldetése elfogadásában: nyomatékosan felhívja figyelmét képességeinek isteni eredetére, és figyelmezteti a gyógyítás folytatásának szent kötelességére: [... I általába' véve a [xxpok nem szeretik a jóslásokat meg az ilyesmit, mert ők azt mondják, hogy ez sátáni dolog. De végül is azt mondta a pap, hogy amit én csituílok az viszont szent dolog, az jó dolog. És azt a Jóisten adta és ezt én soha nem hagyhatom abba. E cél érdekében a pap segít értelmezni a tanácstalanul hozzá forduló Erzsiké látomását: saját transzcendens tapasztalatának fényében Erzsiké Jézus általi elhívatásáról, és így gyógyítási kötelezettségéről beszél neki. 1.. .1 amikor ideköltöztünk, utána nemsokára jött az a nagy fény. Este ott volt, a küszöpné' jelent meg, ahogy léptem be a szobámba. Olyan másfél, két méter magasra följött a fény. És akkor átléptem a fényen és akkor visszamentem, és újra és még mindig ott volt a fény. És akkor másnap megkérdeztem a [xiptól, hogy ez mit jelentett. [...f. S azt mondta a pap, hogy akkor megjelent a Jézus és ezér' nem hagyhatom abba. Mert ő is, amikor gyerek volt, őneki is jött egy nagyon nagy fény a szeme elé, és a kisgyerek korába’ ő meglátta Jézust, és ő pap lett. A szent gyógyító a betegekkel szemben példaadó, mintaszerű viselkedésre törekszik. Igyekszik, hogy gondjai rejtve maradjanak kliensei előtt: ők csak a jó, segítőkész, „kedves" Erzsikét lássák, hiszen ebből, az ő példájából is nyerik a gyógyuláshoz szükséges erőt. 1.. .] nekem mindig olyan embernek kell maradnom, ahogy az emberek engem látnak. Tehát, hogy egyformának. Olyannak, hogy ővelük tudjak kedves lenni, tudjak nekik segíteni. Erzsiké az egész falu-közösség szakrális és egyben világi patrónusának szerepére is vágyakozik: kápolnát akar állítatni és vállalná a polgármesterséget. Nyáron, ha egészséges leszek és tudok dolgozni, vagy ha sok ember jön, akkor szoktam sok pénzt adakozni az emberek pénzéből a templomoknak. De végül is szeretnék egy szobrot állítatni az udvaromba, ami egy nagyobb szobor lenne, igen. És lenne iteki egy ilyen íves kis kápolna-szerűsége, és abba lenne benne mondjuk vagy a Szűz Mária, vagy a Jézus, és akkor eléje csiná'na a fiam egy ilyen ööö öö gyertya- vagy virágtartó részt, ahova vagy egy szentelt gyertyái, vagy egy csokor virágot le lehet rakni. Igen. (Szünet) Ezt nagyon szeretném, ez minden vágyam. És a fiam kőműves, és azt mondta, hogy ő megcsinálja. Ornum felül szerelném, onnan a csap felőli részen, hogy arra nézzen a kapni Jelé egy kicsit a szobor. Piát valami olyan dologból szeretném, ami nem jagyik szél, mert a gipsz az szélfagyik, úgyhogy valami köbül szeretném azt megvenni. Negyvenötvenezer forint egy olyan, de meg fogom venni. S ameddig én élek azt innen a házból nem viheti el senki. /... f mert már akarruík az emberek - mivel nagyon szerelem az embereket, ők is engem, sokat, nagyon, túlságosan is jólelkű vagyok. És az az igazság, hogy tutgyon szerelnék az emberek, ha polgármester lennék. És lehet, hogy megvárnám a jövő ével, ezzel a gondolkodásommal. És akkor, amikor polgármester lennék, akkor viszont ide a térre tudnák állítatni a magam pénzéből egy szobrot. Tehál ez szép dolog lenne. Az udvari kápolna, vagy a távlati terveiben szereplő utcai, falu közepén álló szobor felállításával Erzsiké egyrészt a kegyességi megnyilvánulások hagyományos formáinak Acta Papensia II (2002) 3-4. 231
