Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Szacsvay Éva: Hang, kép, szöveg: a kommunikáció váltásai a templombelsők dekorációjának példáján
Műhely ábrákat. Határesetként említi a gogánváraljai templom 10 ábráját, amelyeket képekként azonosít, (azaz ikonográfiái meghatározottságuk van ), mert a festés készítője még képíró mester volt, ' !minden később készült templombelsőt asztalos festők készítettek, akik tanulmányaikat nem a képkészítés, hanem a dekoráció körében folytatták. A „virágozás”, amely a templomok belsőit, a bútorokat, a koporsókat stb. díszítették a puhafa, illetve az asztalos termékek tömegessé válásával terjedt el, alkalmazása a reneszánsztól, a népi kultúrában a 20. század közepéig is lehetséges. A virágozások között elhelyezett feliratok közül ezidáig a készitők neveit, és a megrendelők, a készítés körülményeit rögzítő szövegeket jegyezte fel a művészettörténeti dokumentáció és néprajzi irodalom: ez utóbbiban elsősorban Hofer Tamás-Makkay János székesfehérvári kiállításának katalógusa, amely pontos dokumentációt adott a kiállított templomi berendezési tárgyak feliratairól a jegyzékben (elsősorban Tombor Ilona összefoglaló monográfiája alapján). Megállapíthatjuk, hogy ezek elsősorban „funkcionális” (a készítésre, a szószék és karzat, illetve papra és ifjúságra vonatkozó igéivel) feliratok, és bár ezek is mutatják a templomépítő vagy felújító református falvak kegyességének nyelvi fordulatait, ezeket az adatokat teljesebbé kell tennünk a feliratok teljességének összegyűjtésével. Az alakos ábrázolások templommennyezete' inken a növényi ornamentikában elszórtan helyezkednek el, ez is arra enged következtetni, hogy kiemelt jelentésük lehet. 5. AZ ALAKOS ÁBRÁZOLÁSOK ÜZENETEI Az ismert és publikált ábrázolások áttekintése illetve jelentéseik vizsgálatai alapján úgy tűnik, hogy az alkalmazók a középkori jelentésekhez térnek vissza. A kép és szöveg kapcsolatában az E. Panofsky (1984: 318—319.) által is bemutatott koraközépkori eljárás fedezhető fel, amikor a szövegeket szavak szerint értelmezik — tehát nem a mondatbeli tartalom válik képi jellé, hanem a benne foglalt szavak betű szerinti jelentése és azok összekapcsolása , így Panofsky példája szerint az 1275-ben dolgozó miniatúrafestő Simeon jövendölésére akart utalni, amikor megfestette a karddal átdöfött Fájdalmas Anyát: „Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr” (Luk. 11.35.). (Panofsky ezt rejtett, vagy leplezett szimbolizmusnak nevezi szemben a későbbi nyílt, leplezetlen szimbolizmussal.) A protestáns, vagy inkább református ábrák — természetesen már más teológiai környezetben — a középkori vallásos és később a reneszánszkori világi szimbólumokhoz nyúlnak vissza, elkerülve az egyházi szimbolikának misztikus és „katolikus”, illetve barokk alkalmazását. (A bibliai igéknek mindig normatív, feddő, figyelmeztető, tanító, példát mutató értelmezésük van.) Az ismert ábrázolások között egy csoportnál a jelentéseket összekapcsolja a kétarcúság, a kettős tulajdonság: ezek az ábrázolások kettős jelentésűek, a gonosz, vagy sötétség és a jó, krisztusi vagy a világosság jelentéseit egyaránt hordozzák. " KELEMEN Lajos 1977. 33-38. és 41-81. Acta Papensla II (2002) 1-2. 189
