Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Szacsvay Éva: Hang, kép, szöveg: a kommunikáció váltásai a templombelsők dekorációjának példáján
Műhely könyvnyomtatásból kiesett, határonkivűli református közösségekben. Éppen e kéziratos füzetek igazolják a kultúra őrzésnek szóbeli technikáját, és lehetőségeit egykor és ma. A népi verses kéziratok korai előzményeit a papi, lelkészi írásbeliség egy sajátos műfaja is mutatja, bizonyítva, hogy a lelkészek tudatosan igyekeztek a bevésést elősegítendő verses betéteket, magyarázatokat illeszteni a különböző műfajú prózai, vagy elbeszélő szövegekhez, a „carmen propemticum”, a búcsúversek, halotti prédikációk záró verses bucsuszövegei ( a halott nevében elmondva), disszertációkhoz fűzött köszöntő versek, stb. mutatja a 17-18. században a tudatos törekvést a szövegek gyors és könnyű bevésésére, átadására.20 A protestáns tanítás programja ez, amely az írásbeliség nélküli köznép számára is el kell juttassa a reformátorok újításait, a hit új formáit, gondolatait és tanításait, a humanizmus és a teológiai felvilágosodás szellemének hatására az új tudást, a műveltséget is. Lehetséges és valószínű, hogy a kultúra formálódásában a koraújkorban a hangos felolvasásnak sokkal nagyobb lehetett a szerepe, mint azt ma gondoljuk. Tóth I. György példája a faluban felolvasó nemes- emberről 1751-ből talán korábbi gyakorlatból élt ezidőben.21 A templomok belső berendezéseinek feliratait, miután az olvasni tudók többször felolvasták és elmondták, a betűk képsoráról is felidézhették, hiszen a papírra leírt igéket és imákat sokféle helyzetben használták, (betegség, rontás, könyörgés) maguknál tartották, (nyakba akasztva, ruhába rejtve) vagy a kézközeibe tették le. Ha nem is tudtak olvasni, a betűsorok képeit megjegyezhették, különösen a gyakran elhangzott igeszakaszok betűképeit, a betűsorok képei is felidézték a szöveget. 4. AZ ÁBRÁK ÉS A SZÖVEG Az írástudatlanok számára a felírt szövegek felidézését megkönnyítették egyszerű ábrákkal, amikor ennek divatja a nyomtatás elterjedésével tömegessé vált22: a templomokban a 17. sz. első harmadában és nagyobb számban a 17. sz. utolsó harmadában készülnek alakos ábrázolások a templomok mennyezetein és berendezésein, illetve majd a 18. század második felében. A református templomok belsőinek népművészeti felfedezése a 19. század végének iparművészeti forradalmához, huszadik század elejének mozgalmaihoz a magyar stílus megalkotásának korszakához kötődik. Ennek során készültek először templom- belsőkről leírások és rajzok. A művészettörténész Kelemen Lajos elemző módon választotta szét a meseterek munkássága alapján a magasművészethez sorolható meny- nyezetfestéseket a provinciális munkáktól, pontosan megadva ez utóbbiak kvalitásbeli fokozatait, bemutatva a különbségeket. Kelemen Lajos az alakos ábrákat valamennyi egyházművészeti műfajban ismerte, al7—18. század tárgydíszítő művészetének egészéről képe volt, így, az ötvösök, képírók, kőfaragók, képfaragók, könyvmetszők, stb. munkáiról: talán ezért sem minősítette képeknek a templommennyezetre festett 20 Ld. CZEGLEI. 1991. 101-106. 21 TÓTH. I.Gy 1998.200. 22 Ld. összefoglalását; ORSCHLER 1997-98. 188 ActaPapensiaII (2002) 1-2.
