Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Szacsvay Éva: Hang, kép, szöveg: a kommunikáció váltásai a templombelsők dekorációjának példáján
Műhely Krisztus pózában feküdt.13 Valójában az a kérdés, hogy az ekkor még írástudatlan Órás András hogyan tudott az angyal szerepében biblikus, tehát papi nyelvet beszél- ni, hogyan jutott a prédikációk narrativáihoz, a bibliai igékhez? Feltételezhető, hogy a protestantizmus igehirdetése szóbeli kultúraként terjedt. A szószéken elhangzó szónak, beszédnek nagy hatása volt. A tanítás a szövegek bevésésével történt, amelyre külön alkalmai voltak a protestáns egyházaknak. A felnőtt tanítás, vagy diakónia középkori gyakorlatához visszatérve, szombatonként délután a templomban tartottak biblia-ismereti és kátéolvasási gyakorlatokat, a hangos olvasás módszerével.13 Burke kutatásaiból tudjuk, hogy a kátéolvasásnak a 16-17. században és később is nagyobb szerepe volt mint a Biblia olvasásnak. A 18. században Svédországban minden hatodik családban őriztek kátét, de csak minden huszadikban Bibliát. 1529-ben jelent meg Luther Kis-kátéja, majd Kálvin Katekizmusa, az 1542-es javított változata, ezeknek kívülről történő megtanulása (kérdés-felelet formájában) jelentette a hitvallásban bekövetkezett újítást.15 Benedek Katalin szerint a módszert a skolasztika katekéta gyakorlatából vette át a ferences obszerváns rend., amely együtt alkalmazta a szövegekkel a memória segítő ábrákat. Leginkább ennek felelnek meg a templombelsők ábrái. 16A reformátorok közül többen e rend tagjából váltak protestáns prédikátorrá, akik a köznép közé vegyülve a hangos felolvasás eszközével, majd a felnőtt tanítás visszaállításával a ferences-gyakorlatot vitték tovább. Kiss Endre József egyenesen azt állítja, hogy a nyomtatott könyvek hangos olvasás révén válhattak ismertté, „a kultúra a szóbeliségre épülve működik,”17ennek a folyamatnak a falvakban élő írástudók voltak a centrumában, akik tudatában voltak annak, hogy tudásukat tovább kell adniuk. Az olvasás tehát hangos olvasás volt, és előzményeként jelölhetjük meg az imakönyvek katolikus használatát, amelyek szintén az imák megtanulásának eszközei voltak, egy-egy olvasni tudó gyakoroltatta, tanítatta meg szélesebb körben. A korszakra és a köznépi olvasókra, ha tudtak olvasni nem az extenzív, hanem az intenzív olvasás volt jellemző, ez utóbbi azaz az ismétlő olvasás a rögzítés, bevésés eszközeként működött, és szélesebb tömegek számára elérhetővé tette az ismereteket.18 Ilyen értelemben a reformáció szélesítette az elsajátítandó anyag körét, az imákon kívül a hittételek, az énekek és a bibliai igék is bevésésre kerültek. Ami talán nagyon fontos, hogy a hallás és a hallott szöveg rögzítésének készsége a református templomok gyakorlata miatt felfokozódott, nagy jelentősége volt az elhangzott szónak, szövegnek. Ennek köszönhetően a bibliás műveltség széleskörűvé vált.19A prózai szöveghez képest gyorsabban rögzültek a verses, vagy énekelt szövegek, ami kedvezett a ritmusos szövegekben való elbeszélésnek, szöveg-készítésnek, a református kisiskolák által már gyermekkortól kifejlesztett készséggé vált a ritmusos szövegek gyors megjegyzése, sőt készítése is, az a verselőkészség, amely napjainkig él a magyar nyelvű ” VOIGT 1998. 99. u BENEDEK 1998. 318. 15 BURKE 1991. 263-265 16 BENEDEK 1998. 317. 17 KISSÉ. 1991.92-93. “TÓTHI. 1998. 199 19 KISS Endre József 1991. 92. Acta Papensia II (2002) 1-2. 187
