Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Hudi József: Az ími-olvasni tudás helyzete Veszprém megyében 1797-ben
Műhely II. Források és módszerek Az alfabetizációs folyamatot az íráshasználat aspektusából vizsgálók kezdettől fogva az írástudás mérésére törekedtek. A mérés feltétele, hogy olyan nagy tömegű, egyidőben vagy közel egyidőben keletkezettt iratfajtákat találjunk, amelyeken az érintettek kézjegye (névaláírás vagy analfabétáknál azt helyettesítő kereszt) statisztikailag vizsgálható legyen. Nyugat-Európában a házassági anyakönyvekben a házasu- landók aláírásaival az alfabetizáció a XVII. századtól folyamatosan nyomon követhető mindkét nem, s a legkülönfélébb társadalmi rétegek körében. Magyarországon ilyen átfogó forrás nincs. Ezt helyettesítendő az elmúlt negyedszázadban a következő főbb forrástípusra épültek a vizsgálatok: — úrbérrendezési iratok, az ún. 9 kérdőponton alapuló felmérés névaláírásai;3 — a királynak tett községi, városi hűségnyilatkozatok,4 — végrendeletek, osztálylevelek, egyezséglevelek,5 — a hiteleshelyek (káptalanok, konventek) előtt tett ún. bevallások, felvallások (birtokjogi iratok) ,6 — uradalmak gazdasági iratai (kötelezvények, adóslevelek, adásvételi szerződések, falubírói elszámolások stb.),7 — 1848-ban a céhek által a minisztériumnak adott statisztikai adatok a legények és inasok írni tudásáról és rajzkészségéről.8 A források közös jellemzője, hogy segítségükkel az írni tudók köre korlátozottan vizsgálható; többnyire a társadalmi elitre, azon belül a férfiakra nyújtanak megbízható adatokat. A társadalom egészének alfabetizációja csak a hivatalos népszámlások megjelenésétől (1870) vizsgálható. Az olvasástudás mérése még nagyobb nehézséget jelent, hiszen e képességről esetlegesen maradtak fenn írásbeli említések. A művelődéstörténészek legtöbbször csak áttételesen - pl. a nyomtatott könyvek számának, a kalendáriumok példány3 BENDA Kálmán: Az iskolázás és az írástudás a dunántúli parasztság körében a XVIII. században. Somogy megye múltjából 8. Kaposvár, 1977. 4 MISKOLCZI Ambrus: Az írni tudás és társadalmi rétegződés Erdélyben az 1820-as években. = A Ráday Gyűjtemény Evkönvye II. 1981. Budapest, 1982. 121—133. HUDI József: írni tudás Veszprém megyében a XIX. század közepén. = PAB—VEAB Értesítője. A Dunántúl településtörténete VII. (Szerk.: Somfai Balázs) Veszprém, 1989. 457-465. 3 Például BENDA Gyula: Keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai I. Keszthely 1711—1820. Bp., 1988. RÉMAI Lászlóné: A női végrendeletek Veszprém megyében a XVÍII. században. = Veszprém megyei honismereti tanulmányok XVIII. (Szerk.: Hudi József—Tóth Dezső) Veszprém, 2000. 107-138. 6 A forrástípust először e célra felhasználtam HUDI József: Kisnemesi birtokforgalom a Káli-medence falvaiban (1800—1855). = Kapcsolatok rendszere a Káli-medence falvaiban a 18. századtól a 20. századig. Szerk.: Lackovits Emőke. Veszprém, 1988. 19—47. 7 Többek közt a körmendi, szentgotthárdi, a Festetich-féle vasvári (Vas m.) uradalom dokumentumait hasznosította TÓTH István György: i. m. (1996) 63—70. 8 HUDI József: Alfabetizáció és társadalom a XIX. századi Veszprémben. = Levéltári Szemle 1995. 4. sz. 38— 46. 162 Acta Papensia II (2002) 1-2.
