Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Barna Gábor: A történelmi emlékezet megszerkesztése: helyi identitás- és mítoszteremtés
Műhely indúla30, és elsőben a Sülyi Pusztára31, mely a Tisza mellett vagyon, el érkeztek, aholis Határjait meg járván, Két napi mulatást32 tettek, de azon Puszta nem lévén elöttök teczetes, Rofnál33 a Tiszán által jővén, valamely becsülletes Embernél meg szállottak, kinekis Szándékjokat ki nyilatkoztatván, vették javaslását, hogy közel Tiszabőj Pusztát34 meg Szálhattyák; el indúlván tehát oda érkeztek, és Situssát35, Határjait meg járván, egy más között meg egyeztek azon, hogy a Folyó Tisza mellett meg telepedgyenek és Lakjonak36, amintis jelül, és bizonyságnak okáért, hogy mások azon Pusztát Lakó Helynek el ne foglallyák, a Földben Karókatis vertek, mint el foglalásnak jeleit37, azon idő közben érkezik egy éltes Öreg Ember38 hozzájok, és Munkájok(na)k czéllyát tudakozá, kinek midőn Szándékjokat fel nyiw „Hatod magával Ló hátakon meg indúla”-kitétel egyértelműen jelzi, hogy a szervezett és tudatos kíván- dorlást, új helyre költözést megelőzi és előkészíti a letelepedésre számba jöhető puszta-települések megtekintése. Lényegében erről szól az egész „Megszálló levél”. 31 Sülyi puszta, ma Tiszasüly község. A települést a XVII—XVIII. század fordulón (1696) 4 telkes jobbágy és 7 zsellér lakta. 1703-ban még 10 családot írnak itt össze, de 1704-ben, a Rákóczi szabadságharc idején a kurucokkal ellenséges, s Habsburg befolyás alatt álló rácok (szerbek) feldúlják, s nem népesül be újra. (BAGI—SOOS 1989. 596.) Ennek kissé ellent mondani látszik, hogy Heves megye az 1708-i adókivetéskor a helyben lakókra 100, az elfutottakra pedig 3 és fél dica adóterhet rótt ki. (Vö: BAGI—SOOS 1989. 598.) 32 Két napi mulatás = két napig időztek 33 Rőt = Tiszaroff község. A község a török hódoltság után 1693-ban már az újratelepült községek között van. Lakossága azonban ingadozott. Említik a települést az 1697-es és az 1701-es összeírásokban is. A rácok 1706-os betörésekor elpusztul, de lakói Rákóczi rakamazi birtokaira telepítve megmenekülnek. 1707-től Ismét lakott hely. (Vö: CSEPPENTŐ—SOÓS 1989. 558—559.) A tiszaroffi rév már a középkorban jelentős átkelőhely volt a Tiszán. Az 1697-ben visszatelepülő falu mellett gázló biztosította a tiszai átkelést. (CSEPPENTŐ-SOÓS 1989. 569.) Valószínű ezen keltek át a lakóhelyet kereső jászapátiak is. 34 Tiszabőj Puszta = Tiszabő község. Tiszabő 1703-ban már népes puszta, 12 család lakja. Lakói az északi megyékből érkeztek. 1710-ben, se faluközössége, sem egyháza nincs. 1713-ban katolikus jobbágyok népesítik be. Az 1715-ös összeírásban már zsellérek és jobbágyok szerepelnek a település lakóiként. 1716-ban ismét nagyobb tömegű népesség érkezik az északi megyékből. (Vö: SOOS 1958. 30-31., BOTKA—SOÖS- SZABÖ 1989. 295.) Az 1716. évi újranépesítés után a katolikus hívek a nagykörűi plébániához tartoztak egészen 1738-ig, amely régibb idő óta lakott hely, s anyakönyvét is 1697-től vezetik. (SOOS 1985. 290, 292.) 1720 után több lakosa költözött Kunszentmártonba: Csík János, Barna István, Nagy Márton, Nagy András, Tóth László és Simon István. (BENEDEK 1971. 139.) 35 Situssát = fekvését 36 Tiszabő község máig a folyó mellett fekszik. 37 A foglalásnak, a föld birtokba vételének máig ez a jele: karókat vernek a földbe. A területfoglalásnak ez a feudális jogban is ismert módja volt. Különösen lehetett élni vele a török hódoltság utáni időkben, amikor viszonylag nagy megműveletlen területek birtokba vételére volt lehetőség. (Vesd össze: TARKANY SZŰCS 1981. 595.) Elsősorban határjelekként idézi a földbe ásott fákat, karókat Takács Lajos a XVIII- XIX. századi Dunántúlról, de alkalmazásuk általánosnak látszik. (TAKACS 1987. 74-75.) Furcsa viszont a visszaemlékezésben az a körülmény, hogy azért verték le a foglalás karóit, hogy „mások azon Pusztát Likó Helynek el ne foglallyák”. Láttuk ugyanis a 25. jegyzetben idézett munkákban, hogy Tiszabő a jelzett 1718-1719-es években már lakott hely volt. Ha 1719-ben jöttek a jászapátiak, akkor ők már nem lehettek első foglalók. Tudjuk, hogy Tiszabő temploma is állott ekkor, jóllehet a Rákóczi szabadságharc idején a templom szentélyét a kurucok lebontották és téglaanyagából Nagykörűben sörházat építettek. (BENEDEK 1971. 130.) Lehet, hogy Tiszabő megtekintése még annak 1716-os benépesülése előtt történt? Ez utóbbit valószínűsíti a „Megszálló levél” egy későbbi adata. (Lásd 44. jegyzet!) Vagy itt a „megszállás” történetét elmondó 94 éves Radics István emlékezetében keveredtek össze az események? 8 Öreg Ember = epikus segítő. A korabeli kommunikációs viszonyok között a vándorembereknek fontos szerep jutott a hírek, ismeretek továbbításában. Acta Papensia IL (2002) 1-2. 149
