Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Barna Gábor: A történelmi emlékezet megszerkesztése: helyi identitás- és mítoszteremtés
Műhely nűleg a felvett és megélt kunszentmártoni identitását szerkesztette és fogalmazta meg. Leszármazottai tősgyökeres kunszentmártoninak számítottak/számítanak. A „Megszálló levél” Kunszentmárton múlt századi története során pedig egy ízben mintává is előlépett. Ez jelzi, hogy a szövegét ismerték, s szerkezetét alkalmasnak találták hasonló társadalmi folyamatok bemutatására. Az 1890-es években ugyanis kunszentmártoni családok a veszprémi püspökségtől megvásárolták annak a Somogy megyei Görgeteg község határában fekvő erdős pusztáját. Azt termőre fordították, s önálló falut építettek rajta. Az új kirajzást azonban már csak pénzkereső akciónak szánták, hiszen néhány év múlva hat-tízszeres haszonnal adtak túl dunántúli birtokaikon, s tértek vissza őseik földjére, Kunszentmártonba. Az eseményt az egyik résztvevő, Halász József, a történtek után papírra vetette, s formájában a régi „Megszálló levelet” követte. Különösen az indításnál, valamint a szöveg néhány visszautalásánál látszik ez egyértelműen. Emlékirat „Somogy megyében Kuntelep megszállásáról”. A cím: „Somogy vármegyében Kuntelep megszállásáról szóló jegyzet, mely törtint 1899. év október hó első napján. Az író elő-adja, hogy kik és mimódon szállották meg.” Ez az utóbbi félmondat szó szerint megegyezik az 1761-es visszaemlékezés szövegével. Ennek s más szövegrésznek alapján azt feltételezem, hogy Halász József nemcsak jól ismerte a XVIII. századi „megszálló levelet”, hanem annak egy másolata bizonyára birtokában volt, hiszen más alkalommal is betű szerint, vagy kisebb stiláris módosításokkal, idéz belőle. Láthatóleg követni igyekezett annak szerkezetét is. Az „emlékirat” indítása hasonló a „Megszálló levél” indításához. Ez lehet fomiai közvetlen hasonlóság is, de elképzelhető ebben az esetben is az elbeszélő műfajok általánosabb törvényszerűségének, a kezdés törvényének, jelentkezése. A lezárás, a befejezés azonban eltér a „Megszálló levéltől”, s nem követi az elbeszélő műfajok jellemzőit sem. Halász József az események bemutatását inkább abbahagyja, majd pedig önmagáról és családja helyzetéről ír, valamint néhány éven keresztül még visszatekintőén bemutatja a kirajzás eseményeit. Minden azt mutatja, hogy időbeli távlat hiányában a szöveg még inkább a kommunikatív, s nem a kulturális emlékezet rögzítője. Leírását 1911. október 15-én zárja, amikor özvegyen maradva visszaköltözik ősei földjére, Kunszentmártonba. A „Megszálló levél” ismeretére utal az is, hogy Halász József kiemeli Józsa Antalnak, a görgetegi kirajzás vezetőjének tősgyökeres kunszentmártoni megszálló voltát. A XVIII. századi iratban ugyanis valóban olvasható egy Józsa János nevű Jászapátiból Kunszentmártonba költözött ember, akit a görgetegi kirajzást vezető Józsa Antal ősének tart. Szó szerint átveszi az 1761-ben papírra vetett elbeszélésből az ott Radics István érdemeire vonatkozó sorokat. Azt írja: „...a megszállás (Görgeteg- Kuntelepen, BG) csak egyedül Józsa Antal úrnak köszönhető ... Ezért Józsa Antal úr neve és vele született becsületessége emlék iratom szerint örökre fentartandó, dicséretre méltó és elfeledhetetlen emlékezetű, sőt még maradékánál is neve és becsülete zengedező hangon említendő”. Ez a leghosszabb tartalmi azonosság a két „megszálló levél” között. 146 Acta Papensia II (2002) 1-2.
