Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Barna Gábor: A történelmi emlékezet megszerkesztése: helyi identitás- és mítoszteremtés
Műhely utazás időpontja s egyebek. Azaz egyfajta sűrítést tapasztalunk, a végkifejlet szem- pontjából lényegesnek érzett elemek kiemelését, a lényegtelennek tartottak elhallgatását. A „Megszálló levél” az elbeszélő műfajok (elsősorban a monda, a mese és az élménytörténet) jellemzőjeként magán viseli azok több formai sajátszerűségét.1' Ilyen jellemző vonás a kezdés és a befejezés törvénye. A cselekmény valamilyen hiánnyal indul: esetünkben a relativ túlnépesedés miatti földhiánnyal és ebből fakadó szegénységgel, amelynek betöltése végül is az új haza, az új település megalapítása lesz. Ez szentélyhez kötődik. A történetből megismerjük a főhőst, a kirajzást vezető jászapáti kisbíró, Radics István személyében, akit az elbeszélést a tanácsi jegyzőkönyvbe leíró személy „öröké fel tartandó Dicsíretre méltó, és felejthetetlen emlékezetű, sőtt Maradékinknális zengedező Szóval említendő Nemzetes, és Vitezlő Radics Istvány uram”-ként emleget. A cselekmény ismétléseken keresztül keresztül halad a kifejlet felé. A valóban megtörtént események elmondásán túl az ismétléseknek, azaz a két honkereső út egyes állomásain történt folgok elbeszélésénak mindig van egyfajta késleltető funkciója. Elbeszélésük jelzi az új haza keresésének nehézségét, ezáltal a honalapítók teljesítményének nagyságát fokozza. A Jászapátiból elindult férfiak azonban nincsenek egyedül. Különböző világot járt, az Alföldet jól vagy ná- luknál jobban ismerő emberek: egy „becsülletes Ember” (Tiszaroff) „éltes Öreg Ember” (Tiszabő), „bizonyos Méhész Ember” (Mezőtúr), „Öreg Koldús” (Jásztelek), „Súlyé Mihály igen embersiges Ember” (Öcsöd) igazították őket mindig útba, vezették őket tovább, vagy térítették el őket letelepedési szándékuktól. Őket tekinthetjük a segítőknek.17 17 18 Szinte a mesei akadályozó szerepköre ismerhető fel az alattyáni Nagy János tiszttartó személyében, aki csak három évre akar a letelepedőkkel előnyös szerződést kötni. Ezt azonban a kitelepülést irányító és vezető Radics István elutasítja. Itt meg is fe- neklik a cselekmény, s egy hatásfokozó késleltetés következik. A sikertelenség fölött három évig tanakodtak, a malomban új, jó hírt hallottak egy „Öreg Koldús-”tól, újabb segítő, s ettől kezdve felgyorsulnak az események. Az ajánlott Szentmárton kun pusztát felkeresték, a foglalás jeleként karóikat a földbe leverték, s a pusztát megszállták. Az új és alkalmas település helyének megtalálása mintegy jutalom volt a „sok járások, kelések, fáradozások, és sok elme törések után”. A település jelképes megszállása az elbeszélés szerint 1719. Pünkösd szombatján történt. E dátum is szimbolikusan is értelmezhetjük: a magukat a Szentlélek bölcsességére és segítségére bízók jelképes választásaként. A megtelepedéssel a cselekmény lezárult, a hiányt betöltötték, a honkeresésre jó megoldást találtak, a cselekmény nyugvópontra jutott. A történet megszerkesztése mesteri. Lépcsőzetes építkezik, majd az első út sikertelenségének elbeszélése után egy epizód közbeiktatásával még késlelteti is a cselek17 PROPP 1975., MELETYINKSZKIJ 1975. és OLRIK 1982. alapján 18 Figyelemre méltó, hogy nem a honkeresők, hanem ezek a segítők voltak figyelemmel arra, hogy a kiváltságos jász településről kirajzók ne jobbágyföldön, hanem hasonló privilegizált területen telepedjenek le. Méltán, s nemcsak epikus műfaji szempontból tekinthetők tehát segítőknek. Az új, alkalmas telephelyet keresőket a türelmetlenség, a gondjuk és a hiány betöltésének igyekezete sürgette, figyelmetlenné tette? Acta Papensia II. (2002) 1-2. 143
