Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Barna Gábor: A történelmi emlékezet megszerkesztése: helyi identitás- és mítoszteremtés
Műhely ményt, amit aztán az új haza megtalálásának, feltérképezésének és elfoglalásának kellően rövidre fogott, tömör, ám mégis minden lényegi információt tartalmazó eseménye zár le. A cselekménynek, mint a legtöbb elbeszélésnek (mese, monda) van tehát egy jól megszerkesztett íve. Nyilvánvalóan nem lehet véletlen, hogy Radics István ezeket az eseményeket, a történéseknek ezeket a részleteit őrizte meg emlékezetében, elevenítette fel a valószínűleg sokadszor történt elbeszélése során. A Jászapátiból való kiköltözés, az új lakóhely keresésének fő okát az anyagi jólét előmozdításában határozza meg. Aláhúzza az akció jól és tudatosan megszervezett voltát. Az előretekintő, gondos gazdaember alakja bontakozik ki nemcsak Radics István, hanem társai személyében is, akik nemcsak az elégséges mennyiségű, és jó minőségű földre vannak tekintettel, hanem a jószágállomány ellátása érdekében a megfelelő ivóvíz biztosítására is. Fontosnak tartja Radics István a szőlőskertek megemlítését is. A földfoglalás többször és részletesen leirt szimbolikus eseménye (karók leverése) azt mondja a kései leszármazottaknak, hogy a hontkeresők mindig jogszerűen jártak el. Nemcsak, vagy nem elsősorban utólagos önigazolásként kell felfognunk beszámolóját. Valószínűleg az érzelmekre akart hatni, s morális tartalmakat akart közvetíteni, megerősíteni az új „hazában” felnövekvő új generációk számára. Olyanokat mint a helytállás, a kitartás, a közösségért vállalt munka, s ekkor talán már csak másodrangú a vállalkozói kedv, a "pioneer szellem". Emellett pedig gondozta és ápolta a saját maga, valamint társai emlékezetét, hírnevét. Ezen a ponton tehát érdekek fogalmazódnak meg a szövegben: az első letelepülők érdemeire hivatkozva társadalmi súlyukat, s ezáltal érdekérvényesítésük lehetőségeit vélhetőleg növelhette. A történet egy öntudatos csoport jól szervezett és körültekintően végrehajtott akciója. A cselekmény jól mutatja az elbeszélés hőseinek felkészültségét, talpraesettségét, körültekintő gondosságát, morális értékeket, amelyekkel a nehézségeket legyőzték, s amelyekkel maguknak és hozzátartozóiknak, valamint utódaiknak, a későbbi generációknak, a „Posteritások”-nak új hazát szereztek. Ebben fő érdeme az ötletadó, a kirajzást vezető Radics István mellett a név szerint is megemlített honkereső és honalapító férfiaknak van. Őket illeti a „maradékunknak emlékezete”, az „előttük hordozandó tisztesség tétel”. Szinte formulaszerűen hat a záró mondat: „Kiknek múnkálkodások által a Posteritások, már most békességben Laknak”. (Mint a mesében: ‘Máig boldogan élnek, ha meg nem haltak.’) Ám itt ez hivatkozási alap is a már jelzett érdekérvényesítésben. (Tudjuk, hogy Radics Istvánt például többször bíróvá választották.) A kollektív emlékezet csoportfüggő, benne a csoport önképe és céljai fogalmazódnak meg.19 Nyilván az is tanulságos, hogy a kirajzás és megtelepedés eseményeiből mit nem mond el az elbeszélő. Amelyek alapvető fontosságúak voltak egykor, s amelyekről más források tudósítanak is. Az emlékezet ugyan rekonstruál, de a fentiak alapján szelektál is. Nincs szó a Nagykun Kerületi, Hármas Kerületi tiszségviselőkkel való érintkezésről, a megtelepedés engedélyezéséről, a középületek (templom, községhál9ASSMANN 1999.40. 144 Acta Papensia II (2002) 1-2.
